Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
A Balaton környékének építészete - A török-kor
totta. A végvárak építése ettől kezdve az ott kialakított tervek szerint folyt, és az erre a célra létrehozott, újonnan kialakított királyi várépítő szervezet végezte. A Habsburg kormányzat Bécs 1529-es ostromát követően, a várost övező bástyás védőöv rendszerének kiépítésére állandó alkalmazású építészekből és építőmesterekből önálló építési hivatalt hozott létre az Alsó-Ausztriai Kamara keretében. Tervezői, kőművesei és kőfaragói nagyobbára olaszok voltak akik ismerték és alkalmazták az Itáliában kialakult legkorszerűbb várépítési gyakorlatot, a bástyás védőövek építését. 1541 után a Bécs védelme szempontjából fontos Győr várának építését velük kezdették meg. Az alsó-ausztriai építési hivatal mintájára Győrben szervezték meg az első katonai építési hivatalt a Dunántúl várainak építésére. Építészeik és mestereik vettek részt a Balaton környékének védelmét biztosító várak építésében is. Munkájuk jelentősége 1566-tól kezdve, Szigetvár eleste után nőtt meg amikor a dunántúli végvárvonalat véglegesen kettéosztották, és létrehozták A Duna és a Balaton közötti Főkapitányságot Győr, A Balaton és a Dráva közötti Főkapitányságot pedig Kanizsa székhellyel. A két esztendővel később, 1568-ban megkötött drinápolyi békével a háború hivatalosan megszűnt, a változatlanul folyó török beütések miatt azonban a várépítés továbbra sem szünetelhetett. 20. ábra Tátika, Giulio Turco 1569-ben készített rajza A Dunántúl végvárairól, köztük a Balaton környékekről, az a rajzsorozat nyújt átfogó képet, amelyet a felmérésükre Bécsből küldött olasz építész, Giulio Torco készített 1569-1570-ben. A Dunától a Dráváig húzódó végvárvonal 36 várából készült rajzok közt megtalálható a Balaton vidékének összes 16. századi vára: az északi parton Veszprém, Vázsony, Tihany, Csobánc, Szigliget, Sümeg Tátika, Rezi, Keszthely, Szentgyörgyvár, Zalavár, a délin Fonyód, Csákány, Szócsény és Komár. Sümeg Tátika és Rezi hivatalosan nem volt végvár, az volt viszont a mai Balatonszemes területén újonnan épített Bolondvár, amelyről éppúgy nem maradt rajz, mint az ebben az időben még magyar kézen levő Öreglakról és Kéthelyról sem (20. ábra). Turco rajzai nyomán megállapítható, hogy a Balaton vidékének várai néhány kivételtől eltekintve gyengék és elavultak voltak a kellő védelemhez szükséges, korszerű ha-