Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Műemlékek - V. Balatonboglártól Siófokig

birtoktest művelésére a majorságot a 18-19. században több szakaszban építették ki. Legkorábbi épületei 1740-ből valók. 1790-ben az urasági ház mellett cselédházat, béresházakat, a bognármester, a sertéspásztor, a csősz házait, istállókat és kocsmát írtak össze. 1838 és 1846 között építtette az apátság a most álló épületek nagyobb részét Rigler József kőművesmesterrel. Az ezt követő évszázadban tovább bővítették a majorságot. Központja egy eklektikus homlokzatú kis kastély, az egykori jószágkormányzó lakóháza. Helyén már 1716-ban apátsági kőház állott. 1790-ben négy szoba, konyha és három kamra volt benne és két pince volt alatta. Ebben lakott a 18. század végén Pálóczi Horváth Ádám, a puszta akkor bérlője. 1842-ben nagyobbították, mai formáját 1884-ben nyerte, ekkor épült főhomlokzata elé a pilléres tornác. Egyik legrégibb épülete a kastély és az országút menti parkoló között álló, egykori gazdasági irodaház, amelyet 1840-ben alakítottak egy száz évvel korábbiból. A kastély mögött a domboldalba épített és emiatt emeletesnek tűnő kocsis- és kertészlak épülete is 1740-ből származik az alatta nyíló nagy borospincerendszerrel együtt. A kastéllyal szemben levő csárda teljesen új épület. A domboldalra felvezető út mentén balra elhelyezkedő házak közül az első a ma vadászati kiállítás céljára használt, emeletes magtár, amely 1861-ben épült barokkos formákkal. A szintén kiállító helyiségként szolgáló cselédház 1839-ben készült kétmenetes alaprajzzal és nyolc, boltozott belsejű lakással. Az ezt követő cselédház amelyben ma vendégszobák vannak 1820-ban csószháznak épült, 1910-ben falazták szét négy cselédlakássá. A sort a hosszú lábas pajta zárja. 76. ábra Zamárdi-Szántódpuszta, cselédház alaprajza Az út jobb oldalárt a nagyméretű karám után a kisebb borjúistálló következik. Beljebb a lovasiskolának használt, kereszt alaprajzú egykori ménesistálló foglal helyet, amely az 1840-es években épült tehénistállónak és csak 1868-ból használták az akkor alapított ménes istállójaként. Az út mentén a falazott lábakra állított kukoricagóré a kö-