Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Műemlékek - IV. Balatonszentgyörgytől Fonyódig

BUZSÁK R. k. templom. A magas lábazaton álló, egyhajós, félköríves szentélyű templom íves oromfalú, főhomlokzata elé alig kilépő, keskeny és kétemeletes, barokk sisakos torony. Hajója háromboltszakaszos, szentélye is boltozott. Belsejében barokk mellékoltár, szószék, stallum és padok. Buzsák egyháza 1333-tól ismert plébániás hely volt, amely a török hódoltság korát átvészelve 1643 és 1683 között az andocsi misszióhoz tartozott. Árpád-kori temploma ennek ellenére elpusztult, helyette 1701-ben fatemplomot építettek fatoronnyal és sekrestyével. 1757-ben ez még állt. A jelenlegi templomot a birtokos Jankovich család emeltette az 1780-as években. (Műemlékileg védett.) R. k» kápolna, Kápolnási-dülő. Az elpusztult Fehérkápolna falunak a 17-18. században átépített egyhajós, íves szentélyű, Árpád-kori temploma, az 1983-1985-ben végzett kutatás és az azt követő helyreállítás eredményei szerint 12. századi. Külső felületeit téglalizénák díszítették amelyek felett fűrészfogas párkány volt. Bejárata a déli oldalról nyílt, felette három kis ablakkal. Belsejében fa szerkezetű nyugati karzat nyomai kerültek elő. 1701-ben építették újjá nyugati bejárattal, barokk formákkal és boltozva, amikor a falu egy időre újratelepült. Fából készült huszártomya későbbi. Fából faragott 18. századi oltárán Mária szobor. Az 1701-ben épített oltár alapozásából és lépcsőjéből több középkori kőfaragvány került elő, köztük két Somogyvárról származó palmettás töredék. (Műemlékileg védett.) Tájház. A nagyhírű buzsáki népművészetet bemutató múzeum épületei a 19. század elejéről származnak, telkét három oldalról tornácos lakóház (87. kép), istálló és magtár zárja le. (Védett népi műemlék.) FONYÓD Halászcsárda, Lenke u. 21. Téglalap alaprajzú, egyszerű tömegű, nádfedésű épület, bejárata előtt négyoszlopos előtetővel, eredetileg 19. század közepi présház. (Műemlékileg védett.) Várrom a Szt. István u. 119. melletti ún. Fácánoskertben, török kori végvár maradványai. 1547 körül Fonyód középkori plébániatemplomából építtette Magyar Bálint szigligeti kapitány. 1575-ben a törökök elfoglalták és lerombolták. Két részből állt, ahogy azt Giulio Turco 1570-ben készített felmérési rajza ábrázolja: vizesárokkal övezett ovális alaprajzú belső palánkvár, közepén a 15. században újabb hosszhajóval és toronnyal bővített Árpád-kori íves szentélyű kis templom (8a. ábra), valamint jóval nagyobb, négyzetes alaprajzú külső palánk amelynek sarkain kerek rondellák voltak (22. ábra). A romokat a Somogy megyei Idegenforgalmi Hivatal támogatásával 1957-58-ban tárták fel, és kiegészítésekkel, konzerválva mutatták be. (Védett romterület.)