Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
Műemlékek - III. Keszthely és Sümeg környéke
a ferences hagyomány szerint a templomtól északra, a sekrestye mellett álló toronnyal. Hajóját és szentélyét a Giulio Turco által 1569-ben még látott és lerajzolt, kétszer négy pilléren álló szentélyrekesztő választotta el egymástól. Az 1390 körül elkészült templom belsejét falképek díszítették; feltárt maradványai a szentélyben láthatók. A nagyszabású freskóciklus egykor a szentély teljes felületét beborította, még az ablakok káváira is kiterjedt. A templom tengelyében, az oltár mögötti falon Krisztus kiterjesztett karú, ruhás alakja áll.E típus vol to santo néven az itáliai késő gótikus falfestés kedvelt ábrázolásmódja volt. Felette apostolok és próféták mellképsora, afelett három sorban női szentek szent püspökök, királyok és lovagok végül a boltozatok alatti csúcsíves mezőkben Mária életét ábrázolja a képek sora. Az északi falat egykori Jézus életének jelenetei díszítették a templomban való bemutatástól a mennybemenetelig. Mindebből csupán töredékek maradtak A falképek a 14. századi ferences misztika szellemében születtek. Stílusuk az itáliai trecento festóművészetéhez kapcsolódik bár készítőikre hatással volt a közép-európai, különösképpen a csehországi gótika festészete is. A templom országos viszonylatban is egyedülálló, s falképei olyan műhely alkotásai, amelynek munkásságát egy vezető mester fogta össze (72. kép). A kolostor és temploma a török hódoltság 16. századi terjeszkedése következtében 1560 körül a végvárak sorába került, palánkfalakkal és széles árokkal vették körül. A templomot ettől kezdve raktárnak használták. A török kűzése után 1720-ban jöttek vissza a ferencesek akk 1723-ban megkezdték a templom helyreállítását. Az 1740-es években Festetics Kristóf új berendezést készíttetett bele, főoltárát uradalmi építészével, Hofstädter Kristóffal terveztette. 1748-ban szentelték újjá. Ebben a barokkban felszerelt állapotban állt a múlt század végéig. 1878-ban Geisel Mór nagykanizsai építész tervei szerint Laskai Ferenc keszthelyi építőmester építette fel a mai tornyot, 1896-ban pedig restaurálás címén megkezdték romantikus átalaktását. Tervezője Schulek Frigyes felügyelete mellett Sztehlo Ottó MOB építész volt. A restaurálás során eltávolították a teljes barokk berendezést, lebontották a barokk orgonakórust és helyébe gótizáló újat építettek átalakították a déli barokk kápolnát, sőt Laczki István síremlékét is szétbontották sírkövét pedig ktették a templomból és a szentély déli külső falán helyezték el, ahonnan 1933-ban került mai helyére. 1904-ben leégett a nemrég elkészült helyreállítás, amelynek új berendezését és belső kfestését ezt követően készítették el. Az 1974-ben megindult belső kutatómunka nyomán az 1980-as évek elejére készült el a templom legújabb, szakszerű helyreállítása és a szentélyben előkerült freskók restaurálása, (védett műemlék.) Fő tér 10., volt ferences rendház. Kiterjedésében és valószínűleg főbb falaiban is azonos a középkori kolostorral, ahogy azt Giulio Turco 1569-es rajza bizonyítja. Északkeleti sarkának faragott kövekből készült kalaktása és az azon látható vakmérmű is ezt támasztja alá. A múlt század végéig északnyugati sarkán négyzetes torony magasodott. A török kor végére a város nagyobb részét is birtokó Sárkány család kastélyaként említik. 1715-ben tető nélkül állt, 1720 és 1723 között állították helyre a ferencesek, 1730-ig átépítették és barokk köntösbe öltöztették. 1788-ban II. József rendelete alapján megszűnt benne a szerzetesi élet. A következő évben Festetics György vásárolta meg iskola és konviktus számára és 1799-ben átépítette. Ebben az állapotban kapta meg a 19. század elején a premontrei rend, amely a század folyamán többször is építkezett rajta, tornyát
