Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
Műemlékek - II. Balatonakalitól Szigligetig
kortól századunkig tartó átalakítások során nyerte mai alakját. Az elmúlt években végzett helyreállítás és az azt megelőző kutatás eredményei nyomán vált ismertté, hogy hajójának északkeleti sarka alatt egy kisméretű román templom alapfalai rejlenek amely fölé a 13. század folyamán nagyobbat emeltek. Ennek eredetileg festett homlokzata látszik a templom déli oldalán. Nyugati vége 18. századi barokk bővítés, valószínűleg a toronnyal együtt. Bordás boltozatú szentélye mérműves ablakaival a hajó keleti toldásával egyetemben a 14-15. század fordulójáról származik. A szentély két oldalára épített oratóriumos sekrestye és kápolna a múlt század végén és e században készült. Tapolca Szűz Mária-egyháza 1272-ben már állott. 1280-ban Kőszegi Péter veszprémi püspök oklevele az egyházmegye akkor legszebb templomának mondja. A települést a következő század végén a lövöldi karthauzi kolostor kapta meg a királytól, a szentélyt már ők említették 1440 körül kisebb erődítést építettek köréje az Erzsébet özvegy királynét pártoló dunántúli főurak amelyet I. Ulászló pártja ostrommal vett be. 1448 és 1450 között a lövöldi konvent és az ostromot vezető Gersei Pet hők megegyeztek az okozott kárról és a templomot közös erővel állították helyre. Egy évszázaddal később újból erősségként szerepelt, a körülötte levő falakat akkor a török ellen erősítették meg. A mezóvárosi rangú település átvészelte a 16-17. század török háborúit, templomát folyamatosan használták Az 1745. évi egyházlátogatás alkalmával leírt templom a maitól csak abban különbözött, hogy akkor nem volt tornya és hajóját deszkamennyezet fedte. Öt oltár volt benne, köztük különösen díszes lehetett a szobrokkal ékesített, többszintes korai barokk főoltár. Kőfallal volt körülvéve, abban dél felől harangtorony emelkedett. Mai barokk formájára-Bíró Márton püspök bővíttette és boltoztatta 1757-ben. A szentély melletti romantikus bővítések 1896-1899-ben és e század elején készült. A templom északi oldalához épített, emeletes épület 1872-ben Szentirmay József tervei szerint apácazárdának készült, jelenleg bányászati múzeum. (A templom védett műemlék) A templommal szemben álló eklektikus iskola körül emelkednek a középkori eredetű és a 16. században kiépített „kastély" falai, amelyeket 1984 és 1988 között tártak fel. A területen őskori és bronzkori település nyomait találták, felettük római épület maradványai kerültek elő. Ezek fölé épült a templom körüli temetőt övező kőfalhoz csatlakozva, valószínűleg már a 15. század második felében egy kisebb, fallal körülvett erődítmény, amelyet az 1550-es években építettek ma látható, a feltárás után felemelt falakkal álló állapotában. Első építtetője a középkori mezővárost birtokló lövöldi (ma Városlőd Veszprém megyében) karthauzi kolostor volt, a 16. században pedig a birtokot a kolostor pusztulása miatt átvevő veszprémi püspökség. Az utóbbi a 17. század közepén tovább építtette. A török kiűzése után bontották le. Szentháromság-szobor a templom mellett, 18. századi barokk 1863-ban megújítva. (Műemlékleg védett.) R. k. plébánia, Csobánc u. 1. A templom déli oldalán futó utca vonalára épített, hosszú, földszintes késő barokk épület 1796-ból. (Műemlékleg védett.) Lakóház, Fó tér 17. Egyemeletes, romantikus homlokzatú épület, földszintjén üzletekkel. (Műemlékleg védett.)
