Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Műemlékek - II. Balatonakalitól Szigligetig

adat nem maradt. 1550-ben ez is elhagyott plébánia volt, miután két évvel azelőtt a törökök Sáskát is felégették. Nepomuki Szt János-szobor a zalahalápi országút mellett, 1800 körüli késő barokk. (Védett.) Szentjakabi pálos kolostor romjai. A falutól északkeletre, az Agár-tető déli lejtőjén levő csekély falmaradványok az először 1263-ban említett, egyik legkorábbi hazai pálos kolostor részei. Alapítója a valószínűleg Csobánc várát is építtető, Rátót nemzetségbeli Lőrinc. Utódai és a környékbeli nemesek később gazdag adományokban részesítették, ezért az egyik nagy kolostora lett a rendnek. A török a 16. század közepén elpusztította. 1876-ban a helyszínen járt Rómer Flóris lerajzolta a templom akkor még álló diadalívét a felette emelkedő toronnyal. 1888-ban a pálos kutató Ádám Iván járt ott, és rövid leírást készített a kiterjedt romokról. Jelenleg az erdőben csekély falmaradványai láthatók. 1971-ben és 1973-ban a kolostor romjai mellett több középkori ház alapfalait tárták fel és egy 13. századtól művelt kőbányát fedeztek fel a közelében. (Műemlékileg védett.) Dabaspusztai templomrom, az Agár-tető északi oldalán, annak Szőc felőli lejtőjén, a török időkben elnéptelenedett Dabas vagy Dobos falu középkori egyházának romja. Egyhajós, íves szentélyű, Árpád-kori falusi templom volt, szokatlan módon a hajó északi oldalán emelt toronnyal. Az utóbbi és a hajó északi fala áll. Dabas falu is a 14. század eleji pápai tizedjegyzékben szerepel először papjával. Már 1543-ban felégették a törökök és többé nem települt újjá. SZENTANTALFA R. k. templom. Homlokzat előtti, lizénákkal keretezett, órapárkányos és falazott sisakos, háromszintes tornyát kétboltszakaszos hajó követi, amelynek nyugati részén középpillérre támaszkodó karzat van, északi oldalán pedig sekrestye nyílik. Szentélye félköríves, boltozott. Homlokzatain sima sávok között höbörcsös mezők vannak. Oltárán az ifjabb Bucher Ferenc 1846-ból származó Szt. Ferenc képe. A falu Szt. Antalról elnevezett templomáról kapta nevét. Plébánosát, plébániáját a középkorban többször is említik. A 16. század közepén felégetett falu a következő századtól ismét lakott hely, templomát a lutheránusok és a kálvinisták közösen használták. 1720 körül már romos volt, ezért a falu lakossága 1730 körül sövénytemplomot épített a rom mellé. 1768-ban királyi rendeletre ezt a katolikusok kapták meg. Helyére épült a mai templom 1843-46-ban. (Műemlékileg védett.) Református templom. Négy csehsüvegboltozattal fedett késő barokk teremtemplom, bejárati rövid oldala előtt háromszintes, órapárkányos, falazott sisakú toronnyal. Belsejében mindkét rövid oldalán kőoszlopokra támaszkodó, boltozott karzatok vannak. Homlokzati falsávokkal tagolt, sima felületűek. Az 1768-ban elvett sövénytemplom helyett 1785-ben építették tornyát 1841-ben emelték eléje. (Műemlékileg védett.)