Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Műemlékek - I. Balatonkenesétől Tihanyig

Vár 14. Püspöki alkalmazottak háza, a püspöki palota melléképülete, 1775-78-ban Fellner Jakab építette egyszerű homlokzatokkal, egyemeletes formában. Vár 15. Lakóház. A vámegyed délnyugati sarkát alkotó, a Tűztorony mögötti, emel­tebb szintű terület egyetlen védett épülete. Kisméretű, földszintes klasszicista ház. Vár 17. Simoga-ház. Az utca bal oldalán a várkapu utáni elsó emeletes, nyolc ablak­tengelyes, késő barokk lakóház, egyszerű homlokzattal. 1798-ban Simoga György ügy­véd építtette. Vár 18. Nagypréposti ház. A székesegyház előtti teret kelet felől lezáró, egyemeletes barokk ház. Eredetileg két épület volt, középkori részletekkel, amelyek egykor a püspö­ki palotához tartoztak 1673-ban még földszintesek mindkettőben kanonokok laktak 1741-ben építtette egybe a két házat Bíró Márton - akkor még nagyprépost - és toldatta meg emelettel. Az 1907-es tűzvészben kiégett, ezután belsejét átalakították utcai hom­lokzatát módosították Mozgalmasan tagolt barokk felületképzésű, erős kiülésű főpár­kánnyal lezárt homlokzatán kétszer öt ablaktengely között foglal helyet a kőkeretes ka­pu és felette a kókonzolokon ülő, vasrácsos erkély mögött félköríves fülkében az oda ki­vezető ajtó. A 27. számú ház előtt öblösödő téren állt 1938-tól 1986-ig az úgynevezett Vetési-kő, egy vörös márványból faragott pillérfő, felületén Vetési Albert püspök címere és akörül tekergő szalagokon latin nyelvű, antikva betűs felirat, amely szerint a püspök 1467-ben állíttatta. Alsó és felső felületén látható faragási és illesztési részletei arra vallanak, hogy fal előtt álló, nagyméretű szentségtartó oszlophoz tartozott, hátsó részével abba befalaz­va, esetleg a Szt. György-kápolnában. A fél évszázadig a szabad és alatt romlásnak in­dult faragvány a Bakonyi Múzeumba került. Vár 16. Püspöki palota. A térré szélesedő utca felé forduló, U alaprajzú épület, köze­pén oszlopos-erkélyes kocsifelhajtóval; felette az emeleten az építtető Koller Ignác püs­pök címerével díszített timpanon, rajta virágfüzéres és puttók Magas lábazata felett sá­vozott földszintjén szegmensíves, sima vakolatú emeletén szemöldökpárkányos, na­gyobb ablakok az oldalrizalitokon kiemelt középrésszel és a párkány felett térdfalon emelkedő, virágfüzérekkel keretezett kerek padlásablakok. Az oldalszárnyak íves tövé­ben a földszinten mellékbejáratok vannak A hasonló módon alakított völgy felőli hom­lokzat két szélén keskeny, közepén nagyobb rizalit osztja a felületét. A középső rizalit előtt négy pilléren háromívű terasz emelkedik kiemelt felületét virágfüzéres padlás­ablakkal koronázott timpanon zárja (49. kép). Alaprajzában az alsó szinten és az emelet déli részén középfolyosós; a szárnyakban oldalfolyosós elrendezésű. A földszinten egyes helyiségei boltozottak. A főbejárat mö­götti széles kapualj mellett nagyszabású barokk lépcsőház helyezkedik el. Az emelet több helyiségének a középső nagyteremnek és a kápolnának falain festett architektúra találhatű. A könyvtár faburkolata faragott. Klasszicizáló késő barokk berendezéséből sok megmaradt. A nagyteremben Johann Cimbal 1772-ben készítette az oldalfalak és a mennyezet falképeit, amelyeket azonban restaurálás címén a század elején átfestettek. A kápolna mennyezetén is Cimbal freskója díszlik falán Oeser Ádám „Ecce Homo" képe,

Next

/
Oldalképek
Tartalom