Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Műemlékek - I. Balatonkenesétől Tihanyig

Csúcs-hegyen volt, amelyet talán egyetlen, fallal körülvett torony alkotott. A kolostorból először 1527 után alakítottak várat, amikor Habsburg Ferdinánd király nevében Devecseri Csoron András sümegi várnagy, a veszprémi püspökség bandériumának kapitánya elfoglalta és megerősítette. Királyi parancsra még ebben az évben visszaadta az apátságnak de amikor 1534-ben ismét elfoglalta, már olyan erős vár volt, hogy ellenállhatott a Szapolyai-pártaiak ostromának. Ezután 1543-ig Ferdinánd király a kezén hagyta az apátság birtokaival együtt, ekkor azonban ismeretlen körülmények között rövid időre a törökök kezére került. Ebből az évből maradt fenn ugyanis Ferdinánd király Nádasdy Tamáshoz és Batthyány Ferenchez intézett parancsa, hogy az általuk vezetett hadakkal verjék ki a törököt Tihanyból. A visszafoglalásban megint ott lehetett Csoron András, aki akkor már Zala megye főispánja, a dunántúli török elleni harcok egyik vezéregyénisége volt, ugyanis 1548-ig változatlanul ó volt Tihany királyi kapitánya. Ebben a tisztségben ezután a Győrött székelő generális által kinevezett kapitányok követték a 17. század végéig. 1569-ból Giulio Turco rajza őrizte meg a tihanyi vár alaprajzát, ennél azonban sokkal jobb Leuckharden hadmérnök 1651-ből származó rajza, amely szerint a nagyjából a maival azonos kiterjedésű kolostort három sarkán kerek bástyákkal, a délnyugati negyediken négyszögű toronnyal erősített palánk és széles árok vette körül. A 17. században a palánk egyes szakaszait kőfallá építették át, ezeket az 1980-as évek elején folytatott ásatás során megtalálták helyüket a kolostor előtti felületen kővel kirakva mutatták be. Nepomuki Szt János-szobor az apátsági templom előtt. 18. századi barokk, ismeretlen művész munkája. (Műemlékileg védett.) Barátlakások, sziklába vájt szerzetesi cellák és kápolnák maradványai az apátságtól északra, a Balaton felé meredeken lejtó hegyoldalban. A 13. század hetvenes éveitől maradt oklevelek szerint itt volt a Szt. Miklósról elnevezett oroszkói remeteség amely a 14. században néptelenedett el. Feltételezhető, hogy all. század közepén I. András király telepítette Kijevből vagy környékéről hozott ortodox remetékkel, bár az is elképzelhető, hogy a bencések remetéskedó szerzetesei éltek bennük. 1952-ben egy sziklaomlás részben elpusztította, régészeti feltárásuk folyamatban van. Négy cellacsoportból áll, amelyből kettőben kápolna is volt. (Védett műemlék.) Ref. templom és harangláb. Téglalap alaprajzú, két végén oromfalas, egyszerű késő barokk épület 1793-ból. Famennyezete van, amely eredetileg festett volt. Karzata, padjai 18-19. század közepéről származnak. Az előtte álló haranglábat 1888-ban építették négy kólábra, amelyeket félköríves boltkövek fognak össze. Zsindelyes gúlasisak fedi. (Műemlékileg védett.) Apáti templomrom. A félsziget északi végében, az Apáti-hegy északi lejtőjén keletéit, egyhajós és egyenes szentélyzáródású, román kori falusi templom romja. Falai magasan állnak, ami részben egy 1942-ben történt helyreállításnak köszönhető, ekkor fedték tetővel szentélyrészét. A hajó nyugati végében fakarzat gerendáinak lyukai, a déli falban és a szentélyen kis ablakok maradványai. Az ismeretlen titulusú templomról 1340-tól maradtak adatok és a 16. század közepe táján pusztult el. (Védett műemlék.)