Valter Ilona szerk.: Entz Géza Nyolcvanadik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 2 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Kubinyi András: Szécsi Dénes bíboros prímás

159.0.69.J. utal arra, hogy Mályusz nem hoz rá adatot. A valóságban Mályusz idéz egy forrást, amit Bonis i.m. 169. Vitéz János titkos kancellári kinevezésével kapcsolatban használt fel. Ez - a mindjárt ismertetendő - adat, másokat is megzavart. V.o.pl. Szakály Ferenc, Vitéz János, a politikus és államférfi. (Pályavázlat kérdőjelekkel), Vitéz János Emlékkönyv. Annales Strigonienses 1990, 23. - Phetrer Miklós 1452. december 31-én kelt leveléről van szó. Házi Jenő, Sopron szabad királyi város története 1/3.k. Sopron 1924, 398. Ez szó szerint a következőt írja (magyarra fordítom a félreértések miatt.) „Azt. is tudjátok meg, hogy az esztergomi püspök méltatlankodásból elutazott, és a pecsétet elvették tőle. Ezt szívesen odaadták volna a győri püspöknek (Salánki Ágostonról van szó), aki azonban nem akarta megkapni az esztergomi püspökkel szemben, tehát a váradi püspöknek, (azaz Vitéz Jánosnak) ajánlották fel. „Szó sincs tehát arról, hogy Szécsi a Habsburg-párti Salánkit favorizálta volna. Az ügyben, hacsak nem valami kacsa jellegű hírről van szó, ott van a nehézség, hogy nem tudjuk, hogy melyik pecsétet vették el a prímástól, azaz melyik kancellária éléről váltották le. Vitéz titkos kancellár lett ekkor, viszont korábban titkos kancellária nem működött, azaz a titkos pecsétet sem lehetett Szécsitől elvenni. Azáltal, hogy V. László hazatérőben volt, meg kellett szűnnie az országtanács kancelláriájának, és felállni jogutódként a nagyobb kancelláriának. Mivel Agmándi Péter, az. országos tanács kancellárja, és kalocsai érsek már 1449 táján meghalt, utódjának nevét pedig nem ismerjük, (Bonis, A jogtudó értelmiség 159.) az lehetett elvileg Szécsi maga is. Viszont ő 1453 elején a főkancellár, azaz a jogutód (ld. alább), így tehát a fenti adat értelmetlen, vagy pedig Mályusznak volt igaza. Persze ez sem magyarázza meg, hogy hogyan került a titkos pecsét Szécsihez, ha azt vették el tőle, hogy Vitéznek adják. 38. Bonis, A jogtudó értelmiség i.m. 169. 39. Ld. rá legutoljára Szakály i.m. 26. 40. Teleki József, Hunyadiak kora Magyarországon, X.k. 565-569. 41. U.o. 573-575. 42. Fraknói Vilmos, Carvajal János bíbornok magyarországi követségei 14481461, Vp. 1889, 46-47. 43. A püspöki kar Mátyás mellett: Martinus Georgius Kovachich. Vestigia comitiorum apud Hungaros, Budae 1790, 353-354. - Az egyetlen püspök, aki utólag - csatlakozott III. Frigyes Garai és Újlaki általi ellenkirállyá választásához, Máté erdélyi püspök volt. U.o. 352. Az irodalom de la Bischino-nak nevezve olasznak tartja. Valójában lengyel volt Labyszini névvel. Erre Engel Pál barátom figyelmeztetett. 44. Erre más helyen egy részletes jegyzetben mutattam rá: Kubinyi András, A kriályi tanács az 1490. évi interregnum idején (II. Ulászló választási feltételeinek létrejötte), Levéltári Közlemények 48-49 (1977) 75.o.79.j. Új kiadása: Mátyás király 1458-1490, szerk. Barta Gábor, Bp. 1990, 198.o. 79.j. 45. Egy a hatvanas évek elejére tehető (és nem 1480-ra, mint az olasz változat kiadása keltezi) pápai nunciusi jelentés szerint az esztergomi érsek és rokonai az Újlaki Miklóssal való rokonság miatt állnak szemben a királlyal. Johann Christian von Engel, Geschichte des ungrischen Reisches und seiner Nebenländer, Il.k. Halle 1798, 11. 46. Ld. fenn, 44.j. - A kancelláriai változásokra ld. Bonis, Jogtudó értelmiség i.m. 224-225. Itt szeretném megjegyezni, hogy a nagy humanista Vitéz Jánosnak, aki pedig igen gyenge politikus volt, jobb volt a „sajtója" Szécsinél, noha ez a jelek szerint tehetségesebb volt e téren utódjánál. Vitéz személyi-