Valter Ilona szerk.: Entz Géza Nyolcvanadik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 2 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Kovalovszki Júlia: Árpád-kori bronzöntő műhely Feldebrőn

ban. Az épület romjait megsemmisítő kerítőárok ugyanis a romok közé települt, a XII. század végére keltezhető bronzöntő műhely maradványait is elvágta. Maga a kőépület nem függ össze közvetlenül a benne kialakított bronzöntő műhellyel. A műhely 3 m hosszú, 2,5 m széles, kissé szabálytalan tojásdad alakú, függőleges falú gödrét ugyanis az elpusztult épület omladékába ásták. A műhely-gödör vízszintes alja a kőépület padlójánál még mintegy 30 cm-rel mélyebb, az eredeti földfelszíntől tehát 120-130 cm mélységű volt. Ennek a gödörnek a betöltésére bukkantunk a későközépkori cinteremfal külső oldala mellett. Amint már utaltam rá, a legújabbkori (Lux-féle) feltöltés alatt, mintegy 80 cm mélyen égett tapasztásdarabokkal, kő- és téglatöredékekkel, bronzolvadékokkal, salakdarabokkal kevert faszenes, sötétszínű rétegbe jutottunk. Kiderült, hogy ez a kevert réteg a műhelygödröt töltötte ki, amelynek DK-i kisebb szakaszát - természetesen a betöltésével együtt - a kerítőárok ásásakor szintén elvágták. Szerencsére azonban a műhelygödörben kialakított tüzelőberendezés maradványai nem sérültek meg. A gödör Ny-i részében ugyanis egy különleges tüzelőberendezésre, egy kereszt alakú tüzelőcsatornára bukkantunk. A 120 cm hosszú, 30-40 cm széles teknős aljú hosszabb csatorna két oldalát agyagba rakott téglákból építették meg. Mindkét oldalon az alsó két téglasor maradt meg eredeti helyzetében. A téglákon habarcs, vagy inkább mészréteg maradványokat figyeltünk meg (ugyanúgy, mint a betöltésben talált téglatöredékeken), valószínű tehát, hogy - legalább részben - a tüzelőcsatorna falához bontott téglákat használtak fel. A hosszú keskeny tüzelőtér belső oldalát gondosan kitapasztották. Alja a műhelygödör padlójánál még mintegy 810 cm-re mélyebbre hatolt. Az É-D-i irányú hosszú csatorna É-i vége közelében a téglafal megszakadt és itt rövidebb, kereszt irányú tüzelőcsatorna haladt át rajta. A hosszabbik csatorna mindkét vége egy-egy tojásdad alakú hamus gödörbe torkollott. A tüzelőcsatorna falának külső oldalát - különösen a hosszabb szakaszon - kissé domborodóra megtapasztották. Sárga agyagtapasztást figyeltünk meg a téglafalak közelében a műhelygödör padlóján is. Ebbe a közép felé 5-8 cm-re vastagodó tapasztásrétegbe helyenként — nyilván erősítésként - tégladarabokat is beledöngöltek (3. kép). A tüzelőcsatorna belseje egyenletesen, igen erősen vörösre égett, helyenként megégett a műhelygödör padlója, ill. a rajta lévő tapasztásréteg is. A tüzelőcsatorna téglafala melletti tapasztást, a csatorna végeinek lesimítását és a hamus gödröket legalább egy alkalommal megújították, javítgatták. Az eredeti földpadló az agyagtapasztás alatt a tüzelőcsatorna felé közeledve egyre erősebben át volt égve. Ehhez az alsó réteghez csatlakozva a D-i hamus gödör korábbi, 6-8 cm-rel mélyebb szintje is vörösre égett. A tüzelőcsatornát tehát a padló letapasztását megelőzően is használták. A műhelygödörben - elsősorban annak két végében - igen sok többé-kevésbé megégett kődarab is volt az átégett agyagtapasztás darabokkal és téglatöredékekkel együtt. A túlnyomórészt szabálytalan alakú kődarabok között néhány faragott követ is találtunk Ezek ismertetésére később visszatérek. Az agyagtapasztás töredékek nagy részét feltárás közben a tüzelőberendezés felépítményéhez tartozó daraboknak gondoltuk. Voltak azonban közöttük olyan darabok is, amelyek vékony, egymáshoz tapadó rétegekből állottak és különböző mértékben égtek át. Közöttük egyik-másikon finom sima, ívelten hajló felületet is megfigyeltünk. A töredékek többsége s műhelygödör Ny-i fala mentén került elő, úgy tűnt fel, mintha ezeket egy helyre öntötték volna a gödörbe. Valamennyi töredéket összegyűjtöttük. Az utólagos vizsgálat során kiderült, hogy ezek a tapasz-