Valter Ilona szerk.: Entz Géza Nyolcvanadik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 2 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Kovalovszki Júlia: Árpád-kori bronzöntő műhely Feldebrőn

hetett. Ennél hosszabb biztosan nem volt, mert részletei így megmaradtak volna a nagy árkon kívül is (2. kép). A kőfalú épület földbe mélyített része valószínűleg egyetlen, osztatlan helyiség volt, amelynek födémét a faoszlopok támasztották alá.

1 Az erőteljes alapozás, a viszonylag széles fal, a gondos építésmód alapján talán joggal feltételezhetjük, hogy a földbe mélyített helyiség fölött az épületnek második szintje is volt, ami esetleg gerenda-szerkezetű is lehetett. Az épületnek nem találtuk meg a bejáratát. A korábban feltárt, Ny felől szomszédos szelvényben azonban a sírokra keresztben egy É-D-i irányú hosszúkás, egyenes falú, K felé lépcsőzetesen mélyülő gödröt figyeltünk meg. Amint kiderült, a lépcsőzetes gödör hosszanti fala párhuzamos a kőépület Ny-i falával és (ha az épület 12 m hosszú volt) annak közepe tájánál helyezkedett el. Talán nem tévedünk, ha ezt a gödröt a kőház földbe mélyített részébe vezető, elbontott lépcső helyének gondoljuk.

2 Az épület kő- és habarcsdarabokkal kevert omladékából semmiféle korhatározó lelet nem került elő. Padlóján - néhány állatcsonttöredék mellett - mindössze három darab, önmagában meghatározhatatlan korú tárgyat találtunk: egy asztragaloszt, egy háromszögűre összehajlított és csúcsánál átlyukasztott kis sima bronzlemez pántot, és egy vaslemez töredéket, amelynek egyik szélén szögletes kivágás részlete figyelhető meg. Leletek tehát közvetlenül nem segítették az épület korának meghatározását. A Ny-i fal mellett a zsúfolt temető egymásba ásott sírgödrei között szerencsés módon érintetlenül marad egy négyzetméternyi terület, ahol az épülethez csatlakozó eredeti földfelszínt és ezen a bolygatatlan rétegződést sikerült megfigyelni. A középkori felszín humuszrétegére 15-20 cm vastagságban települési rétegek tapadtak. A hamuval — faszénnel is kissé kevert vékony, de különböző keménységű letaposottnak látszó sárrétegekben viszonylag sok feltört állatcsont és edénytöredék, vagyis háztartási hulladék került elő. A jellegzetes edénytöredékek korát a XI-XII. századra határozhatjuk meg.

3 Ezek a leletek csak megerősítik az épület korának egyéb összefüggések alapján is bizonyítható meghatározását. A falak ugyanis az altemplom falaival azonos módon, azonos anyagú és minőségű andezittufából, azonos összetételű habarccsal épültek. Ha figyelembe vesszük az épületnek az első templom D-i falához pontosan igazodó irányát, a padlószintnek az altemplom hajójával való teljesen azonos mélységét: bizonyos, hogy az első templomot és a mellette lévő épületet egy időben emelték. Arra vonatkozóan, hogy az épületnek mi volt a rendeltetése, az ásatás semmiféle biztos adatot nem szolgáltatott. Feldebrő kutatóit kezdetektől foglalkoztatta az egyetlen XIII. századi forrás által említett monostor léte vagy nem léte. A Váradi Regestrum 40. bejegyzése (1219) ugyanis „Nogud iobagio monasterii Debrev'-t említi.

4 A két évvel későbbi (1221) 223. bejegyzés viszont „...Michaelem iobagionem ecdesie Debruensis"-t ír.° Nyilvánvaló, hogy mindkét esetben ugyanarról a „tulajdonosról" van szó. Nem magát a monostort, ill. a templomot említi a középkori forrás, ezek csak jogifogalomként'jelennek meg. Egyáltalán nem biztos tehát, hogy a XIII. századi adat akkor létező monostorra vonatkozik. Ha a fogalom mégis monostorként élt, korábban a valóságban is léteznie kellett. Mivel más, a templommal egykorú épületet a templom környezetében nem találtunk, valószínű, hogy a gondosan megépített, feltehetően kétszintes kőépület az igen rövid életű monostor maradványa lehetett. Az épület - mind említettem - igen korán, lehetséges, hogy az első templom súlyos megrongálódásával azonos időben elpusztult. Ez nem a XIII. században a tatárjárás után következett be, - ahogy eddig feltételezték - hanem jóval koráb-