Valter Ilona szerk.: Entz Géza Nyolcvanadik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 2 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Kovalovszki Júlia: Árpád-kori bronzöntő műhely Feldebrőn

Árpád-kori bronzöntő műhely Feldebrőn KOVALOVSZKI JÚLIA A feldebrői templom barokk szentélyétől DK-re, a középkori cinteremfal feltárása közben az 1976. évi ásatás utolsó napjaiban a kőfal külső oldala mellett a fal aljával azonos mélységben faszenes földrétegre bukkantunk, amelyből kisebb-nagyobb égett agyagtapasztás darabok és apró bronzszemcsék kerültek elő. Sejthető volt, hogy itt valamiféle fémöntéssel kapcsolatos műhely rejtőzik a földben. Mivel a gondos megfigyelésekre az ásatás befejezéséig már nem volt elég idő, Méri István tanácsára - aki élete utolsó heteit töltötte ekkor az ásatáson - a bolygatatlannak látszó réteget letakartuk és a szelvényt visszatemettük. A feltárást 1977-ben végeztük el (1. kép). Az újra kinyitott és kibővített szelvényünk egy részén áthúzódott a XV. században épült kerítőfal legépebben megmaradt szakasza. A gyenge minőségű habarcsba rakott 70-80 cm széles kőfal közvetlenül a mai földfelszín alatt bukkant elő, alját pedig 80-90 cm mélységben találtuk meg. Alapozása az egykori földfelszín alá csupán 10-15 cm-nyire mélyedt le. A falat laza földrétegre emelték. Külső oldala mellett a már említett bronzszemcsés réteg mutatkozott, belül viszont egészen más összetételű, kisebb kő- és habarcsdarabokkal kevert törmelékes földet, mélyebben pedig nagy kövekből - köztük kváderekből - álló omladékot találtunk. Az omladék eltávolítása után egy kőépület falainak derékszögben megtörő sarokrészlete bukkant elő. A Ny-i falszakaszt sírgödrökkel kissé megbolygatták. A négyzet alaprajzú első templom D-i zárófalával pontosan egy irányban futó K-Ny-i irányú falszakasz - áthúzódva a cinteremfal alatt - 4,5 m hosszú, az É-D-i irányú szakasz pedig 5,5 m hosszú volt. A 60 cm széles falnak a felmenő szakaszából mindössze a legalsó 20 cm magas kvádersor maradt meg, alatta 40 cm mélységű alapozás volt. A falnak csupán a belső síkját alakították ki kváderekből, a falmag és az alapozás szabálytalan alakú kövekből épült. A köveket jó minőségű meszes habarcs fogta össze. Az épület keményre taposott (talán döngölt?), apró szemcsés sóderrel borított földpadlójára az eredeti felszínnél mintegy 1 m-rel mélyebben bukkantunk. Az épületet tehát a földbe mélyítették. Kőfalának külső oldala a kiásott gödör földfalához tapadt. Az épület eredeti méreteit sajnos már nem lehetett megállapítani. Az L-alakú falnak mindkét vége lezárás nélkül megszakadt. Itt húzódott ugyanis az a nagy körárok, amellyel a templomot, ill. temetőt az Árpád-korban - talán a templom első átalakítása idején - körülvették. A mintegy 8 m széles és a mai felszíntől 4 m mélységű árok kiásása alkalmával a már akkor romokban álló épületnek valószínűleg a nagyobb részét teljesen meg-