Valter Ilona szerk.: Entz Géza Nyolcvanadik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 2 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Gerő László: Várromok védelme Magyarországon

A néhány dongaboltozatos, vagy keresztboltozatos visszaállítható helyiség mellett a várudvar, és az ide bevezető kapu és út bemutatása mindenesetre már értelmes egységet adhat az egész várrom bemutatásának. Az újonnan konzervált falak merev hatását enyhíthetjük a nem túlságosan egyforma magasságú és ismétlődő kiegészítésekkel, másrészt a zöld növényzet újra bevezetésével, a gyeptől a futónövényekig és fákig. A falak konzerválásánál jól felhasználhatók a feltöltődésekből kitermelt anyagok: kövek, téglák. A régi téglák éppúgy mint a régi cserepek időállóak. Új téglák használatával óvatosan kell eljárnunk, mert a ma gyártott téglák nem fagyállóak, még az ún. pillértéglák sem. A téglagyártásban 1945 után sikerült olyan díjazott (prémiumozott) eljárásokat bevezetni, melyek lerövidítették ugyan a gyártás idejét, de a tégla leromlásához vezettek (a kiszárítás, kiégetés, stb. idejének lerövidítése). A időállónak mutatkozó un. Klinker téglák viszont kissé merev hatásúak. Sok Klinker-tégla hatása előnytelen. Természetesen a kő kiegészítésekkel is óvatos bánásmód ajánlatos. Gondoljunk a jó öreg Joseph Mokr neves konzervátorra, aki a Prága melletti királyi várat Karlsteinről Mokrsteinre építette át. A nálunk elter6. kép Kőfalak konzerválása. A rondellán vékony vasbeton-héj követi az eredeti alakzatot (Diósgyőr, 1960)