Valter Ilona szerk.: Entz Géza Nyolcvanadik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 2 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Dr. Prokopp Mária: A maconkai falképek művészettörténeti vizsgálatához

karját a sebhelyes kézfejjel dereka előtt keresztbe teszi, amelyet balról Mária és jobbról János apostol a könyöknél nagy gyöngédséggel érint. Az édesanya teljesen odasimul halott Fiához, az arcok összeérnek. A legmélyebb emberi fájdalom megrendítő erejű kifejezése ez a kép. A szinek, Mária köpenyének mély kékje, és János piros ruhája, amely Jézus vérző halott testét keretezi a világos kék háttér előtt, a mai lepusztult, töredékes állapotában is jelzik a festői igényességet. A sírláda előtt, annak két szélétől, perspektivikus rövidülésben festett kazettás konzolsor növeli a kompozíció mély terének illúzióját, és egyben a Vir dolorum két oldalán térdelő, oldalnézetben ábrázolt, imádkozó donátor családot emeli ki. A jobb oldalt, fehér lovagi ruhában térdelő két férfi, feltehetően, az apát és a fiút, vagyis magát Ilsvai Leszták nádort és fiát ábrázolja. A jobboldali alakok már csak foltokban látszanak, itt az anya és lánya kaphatott helyet. A donátor család ábrázolása alatt, az ablak két oldalán, a Köpenyes Mária és Szt. András, Szt. Bertalan apostolok ünnepélyes, monumentális alakja jelenik meg. A Köpenyes Mária, a Mater omnium, derékban összefogott, hosszú, fehér ruhát visel. Mária méltóságát az egyenes vonalú, függőleges redők párhuzamos sávjai fokozzák. Nagy, bő - eredetileg kék, ma már vörösre égett - köpenyegét karjával szélesre tárja, és betakarja a nála oltalmat keresőket. Kétoldalt három-három egymás felett bemutatott csoport térdelve, imára kulcsolt kézzel fordul Máriához: balra a férfiak, jobbra a nők. Legfelül, Mária keze alatt a szerzetesek, élükön az apáttal, illetve az apátnővel, alattuk a világiak jelennek meg, míg az előtérben, Mária lábánál, egy család könyörög. Balról a sötét ruhás férfiben és a mögötte lévő világos ruhás ifjúban, úgy véljük, Ilsvai nádort kell látnunk, míg jobbra feleségét a két lánnyal. Az arcok figyelő, élénk tekintete és a kissé nyitott száj már a korareneszánsz felfogására utal. A Pestbelvárosi templom XV. sz. eleji Kálvária-freskó nőalakjainak vidékiesebb testvérei állnak itt előttünk (Budapest Történeti Múzeum). A köpenyes Mária, a Madonna della Misericordia gondolata a cisztercita rend révén a XIV- XV századi európai művészet kedvelt témája. Hazai falfestészetünkben a töredékes emlékanyag tanúsága szerint is igen fontos helyet kapott. A Maconkától északra fekvő, közeli Gömör több templomában a diadalív bal oldalán jelenik meg (Karaszkó, Rákos) és a Kárpátalján Gerényben. Rimabányán a hajó, Sorokpolányban a torony külső déli falán, Vizsolyban a hajó északi falán, Kőszegen a déli hajóban, de ugyancsak kiemelt helyen. De a szentély főfalán, egyedül Maconkán találjuk. Ennek magyarázatát a közeli, pásztói ciszterek és a verebélyi pálosok nag)' Mária tisztelete adja. A Maconkai szentély oldalfalain az apostolok álló alakos ábrázolása vette közre a Köpenyes Máriát. Ezek közül csak Szt. András és Szt. Bertalan látható a keleti fal jobb oldalán. A déli és az északi falon csak néhány ruharedő és az alóluk kivillanó lábfej utal a négy-négy apostolra. A hiányzó két apostol, akik elvangélisták is voltak, Máté és János, az ismert gömöri templom dekorációkhoz hasonlóan, a boltozat cikkelyeiben kaptak helyet. András és Bertalan méltóságteljes alakja teljesen betölti a képmezőt, a többi ábrázoláshoz hasonlóan. A hosszú fehér, illetve piros ruha felett bő redőzetű köpenyt viselnek. Baljukban vaskos, csattal zárt könyvet, a Szentírást tartják, amely küldetésükre utal, míg jobbjukban vértanuságuk eszközét, az X-alakú keresztet és a nagy kést. Tekintetük komoly, elgondolkodó. Kissé egymás felé fordulnak. Kék háttér előtt állnak és a mély szintérre utaló vörös horizont előtt. A szentélyben dolgozó vérbeli freskó-festő festhette ki a diadalívet és a hajót is ugyancsak a XV. sz. elején, de ebből ma már csak a diadalív bal oldalán lévő, ikonográfiailag még meg nem határozott, szarkofágban fekvő, véres arcú szent látha-