Valter Ilona szerk.: Entz Géza Nyolcvanadik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 2 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Valter Ilona: A pásztói román kori timpanon

A pásztói román kori timpanon VALTER ILONA Pásztó város műemlékileg védett központjában, a gótikus plébániatemplom és a bencés-ciszterci monostor romkertje között áll a gótikus iskolamesteri ház. Az épület műemléki kutatása 1978-79-ben történt. Tisztázódott, hogy a háromosztatú ház a XV. század elején épült. A gótikus padlószint felett mindenütt megfigyelhettünk egy égésréteget, ami a ház leégéséről tanúskodott. Azt a dombot, ahol a templom, az iskolamesteri ház és a monostor állott, a XVI. században várszerűen megerősítették. Ezt a „várat" a királyi csapatok 1551-ben a török közeledtének hírére felgyújtották és a „várral" együtt a fél város légett. Ennek az égésnek a nyoma az iskolamesteri házban lévő égésréteg. A házat a XVI. század második felében újjáépítették. Ekkor támasztották meg az épület dél-keleti sarkát támpillérrel. Az épületen végzett kutatási munkák befejezése után elkészültek a helyreállítási terve k2 és megkezdődött a kivitelezés. E kivitelezési munka közben 1982-ben a gótikus épület dél-keleti sarkán lévő támpillér keleti oldalánál nagyméretű követ találtak a támpillér alapjában. A kő legnagyobb szélessége 51,7 cm, magassága 85 cm és egy timpanon középső részének töredéke. Egyik oldalán felül ornamentális, alul sima keretben jobb kezét felemelő áldó Krisztust látunk, az ő jobb oldalán kezét összetevő, térdeplő, imádkozó alakot (1. sz. kép), a Kő másik oldalán töredékesen megmaradt Agnus Dei ábrázolás látható (2. sz. kép). Az ornamentális keretelést együtt faragták ki a figurális ívmezővel. Az ornamentális motívum tulajdonképpen nagy hullámokat vető indadísz, ami hullámonkint egy-egy körkörösen visszatekeredő ágat bocsát ki magából. Kedvelt kapuzatdísz, a koragótikus franciaországi (Sens, St Pierre-le-Montier)

3 és a német (Aschaffenburg, Gelnhausen, Mainz-Leichhofportal)

4 kapuzatok teljes egészét, vagy csak a külső archivoltokat keretezi. Ezek kora a XII. század vége - a XIII. század eleje, és díszítésük ugyanolyan áttört, mint amilyen a pásztói timpanoné lehetett. A csipkeszerű áttörtség miatt tört ki - feltehetően a másodlagos befalazáskor - a pásztói indadísz közepe. A magyarországi román kori kapuzatok közül a pannonhalmi bencés apátsági templom déli kapuján, az ún. porta speciosán találunk ilyen áttört növényi díszítést (3. sz. kép). Különösen a kapu külső ívén lévő leveles indadísz hasonlítható a pásztói dombormű íves keretéhez. A porta speciosa Oros apát építkezéséből származik, készítésének kora a XIII. század első negyede.

0 Ezen kívül az ipolysági (Sahy, Cesko-Slovakia) volt premontrei prépostsági templom nyugati kapujának áttört ornamentális díszítése áll közel a pásztói domborműhöz, ezen belül a kapu második hengeres ívdarabjának indás-leveles motívuma hasonlít hozzá. (4. sz. kép) Itt is hiányzik néhány helyen a motívum, és a törésfelület szinte teljesen megegyezik a pásztói dombormű ornamentális keretének törésfelületével. A sági