Valter Ilona szerk.: Entz Géza Nyolcvanadik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 2 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Román András: A történeti városok nemzetközi kartájának története és tanítása

ICOMOS-t, másrészt egy okmányban foglalják össze: mit értenek a műemlék fogalmán, mit kell egy műemlékkel csinálni, hog)' az emberiség történeti örökségének sorsa kedvezően alakuljon, hogy ne pusztítsa el azt a nemtörődés és a hozzá nem értés. A Velencei Karta két helyen is foglalkozik a történeti együttesekkel. Először a műemlék fogalmának meghatározásakor, ahol ezt mondja: ,A műemlék fogalmán olyan önálló építészeti alkotásokat és városi vagy falusi együtteseket értünk, amelyek valamely sajátos kultúrának, jelentős fejlődésnek, vagy történelmi eseménynek tanúi. A műemlék fogalma nemcsak a nagy alkotásokra terjed ki, hanem azokra a szerény művekre is, amelyek az idők folyamán kulturális jelentőségre tettek szert." (1. pont) A későbbiekben pedig külön pontot szentel a történeti együtteseknek (a 14.-et), ahol ezt olvashatjuk: „A műemléki értékű együtteseket különös gonddal kell kezelni, meg kell őrizni egységüket, gondoskodni kell felújításukról, rendezésükről és a helyreállításukról. Az ilyen területen a konzerválási és helyreállítási munkákat az előző pontokban kifejtett elvek szerint kell végrehajtani." A két említés nem egyformán hasznos a műemléki gyakorlatnak és az utókornak. Hog)' Piero Gazzoláék, a Karta fogalmazói egyértelműen kimondták, hogy az együttes nem valami különleges csodabogár, nem eltérő fogalom, hanem egyértelműen műemlék: az az együttesek és városok védelmében alapvető jelentőségű, egyben a szerzők legkorszerűbb gondolkodásának bizonyítéka. Másrészt az együtteseknek szentelt külön ponttal - valljuk meg - nem sokra megyünk, ez inkább csak annak az ismétlése, hogy az együttes műemlék. Jól tudjuk, hogy a Kartát nem előzte meg hosszú előkészítő munka, a szerzők gyakorlatilag egy éjszaka fogalmazták meg s azt is tudjuk, hogy az együttesek, a városok védelmének tapasztalatai ekkor még nagyon csekélyek voltak. A szöveg nyilvánvaló kompromisszum eredménye, mint ami a Velencei Kartában más helyen is kitapintható. 1964 után rövidesen megfogalmazott, s egyre erőteljesebbé vált az az igény, hogy a Velencei Kartának a városokra és az együttesekre vonatkozó tanítását ki kell egészíteni, mégis csak meg kell mondani: hogyan nyaljanak a műemlékvédők, a városrendezők, a politikusok, s maga a lakosság a városokhoz. A történeti városok rehabilitációja a világ számos országában a műemlékvédelem homlokterébe került, sokasodtak a tapasztalatok, a jók és rosszak egyaránt. így aztán teljesen érthető, hogy az ICOMOS VI. közgyűlése Rómában 1981-ben határozatot hozott arról, hogy el kell készíteni a Velencei Karta két kiegészítő Kartáját, egyet a történeti kertekről, egyet pedig a történeti városokról. Az első hamarabb elkészült: ezt a VII. közgyűlés 1984-ben ratifikálta. A történeti városokéval foglalkozó karta elkészítésére (s más feladatokra) az ICOMOS végrehajtó bizottsága 1982 végén hozta létre az ICOMOS Történeti városok nemzetközi bizottságát. Rendkívüli megtiszteltetésnek tartom, hogy ennek a bizottságnak kezdettől fogva elnöke lehettem. Nem tartom szükségesnek, hog)' túlságosan részletezzem annak a négy-öt évnek az idevágó történetét, amíg a Karta elkészült. Sokat dolgoztunk, gondosan csiszolgattuk az egyes szavakat, hogy aztán rajtunk kívül álló okokból újra kezdjük az egészet. Az a szöveg, amit a közgyűlés elfogadott, a részletek módosítását nem számolva, a harmadik. Az első szövegváltozatot az ICOMOS akkori elnökével egyeztettük s az ő jóváhagyásával megküldtük észrevételre az ICOMOS összes nemzeti bizottságának. Éppen kész lettünk az észrevételek bedolgozásával, amikor az ICOMOS akkori főtitkára új szöveggel állt elő. A kettőt összedolgoztuk, a főtitkár és én szignáltuk az elfogadott tervezetet, még pezsgőt is bontottunk erre, de ez nem akadályozta meg a főtitkár urat abban, hogy egy nemzetközi értekezleten - amin a részvételt magam megtagadtam