Valter Ilona szerk.: Entz Géza Nyolcvanadik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 2 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Marosi Ernő: Barátságos arcok. Néhány középkori fej értelmezéséhez és értelmezés módszeréhez

Értesítő 11(1953) 107-110, Gerevich L.: Budapest művészete a késői középkorban a mohácsi vészig. Budapest Története II. Budapest 1973. 379, Lővei, P.: The Sepulchral Monument of Saint Margaret of the Arpad Dynasty, Acta Históriáé Artium XXVI (1980) 175 skk. - V.o. A magyarországi művészet története 2. Magyarországi művészet 1300-1470 körül, Budapest 1987. 821. 19. Balogh J.: Márton és György kolozsvári szobrászok, Cluj - Kolozsvár 1934. 11, és képpárhuzam: 11-12. kép. 20. A prágai szobor az 1920-as évek végéig, magas talapzaton való elhelyezéséig jól megközelíthető volt, és fényképezése is változatos szögekből volt lehetséges. Tanulmányozását és róla stíluskritikai dokumentáció céljára alkalmas fényképek készítését ezen kívül a 19. század végén készített gipsz- és galvanoplasztikái másolatai is megkönnyítették. 21. V.o.: Lexikon für Christliche Ikonographie I. Wien-Freiburg-München 1968. Sp. 676 (E. Lucchesi Palli). A velencei Szent Mihály-ikonról 1. legutóbb: The Treasure of San Marco in Venice, kiállítási katalógus, The British Museum, Milan 1984. Nr.12, 141. skk (Barbara Drake-Bochm). 22. Wundram, M.: Donatello und Nanni di Banco, Berlin 1969, különösen 26. skk, illetve 15. és 16. kép. A szobor azonosításához igen jelentősen járultak hozzá Lányi Jenő megfigyelései a szobrok talapzatformájáról és az épületen való rögzítésük módjáról. E megfigyeléseket ő az Izaiás-figurának Nanni di Banco szobrával való azonosítására használta: II Profeta Isaia di Nanni di Banco, Rivista d'Arte XVIII (1936) 137-178. 23. V.o. már Wulff, O.: Giovanni d'Antonio di Banco und die Anfänge der Renaissanceplastik in Florenz. Zur Davidstatue des Kaiser-Friedrich-Museums, Jahrbuch der königlich preusischen Kunstsammlungen XXIV (1913) 99164, különösen 141 skk, a Quattro Coronati-csoport kapcsán, és - a Porta della Mandorla Annuntiatio-csoportjának Schmarsow-féle attribuciója nyomán - az utóbbihoz tartozó Gabriel arctípusára bemutatott párhuzam: a római Museo Baracco Apolló-feje: uo. 119. 24. Wundram: i.m. 1969 (22. jegyz.) 109. skk, 55-56. kép. 25. Wulff: i.m. 1913 (23. jegyz.) 121. sk. és Wundram, M.: Antonio di Banco, Mitteilungen des Kunsthistorischen Instituts in Florenz X (19651) 23-32. 26. Wundram: i.m. 1969 (22. jegyz.) 81. skk, v.o. különösen: 103-106. kép. 27. V.o. a portál periodizációjára vonatkozó, a Manfred Wundram, illetve Gert Kreytenberg javaslataitól lényegesen eltérő attribuciós hipotézisekre támaszkodó javaslatot és ábrát: Seymour: i.m. 1966 (1. jegyz.) 32. és Fig. 1. V.o. eltérő attribuciós javaslatainak kifejtését: Seymour, Ch.Jr.: The younger masters of the first campaign of the Porta della Mandorla 1391-1397, The Art Bulletin XLI (1959) 1-17, különös figyelemmel Niccolö Lamberti és Lorenzo di Giovanni szerepére. 28. Kaufmann, H.: Florentiner Domplastik, Jahrbuch der Preussischen Kunstsammlungen 47 (1926) 141-167, 216-237; Wundram, M.: Meister der Verkündigung in der Domopera zu Florenz. Beiträge zur Kunstgeschichte. Eine Festgabe für H.R. Rosemann, München-Berlin 1960. 109-125. 29. Kreytenberg, G.: Giovanni d'Ambrogio, Jahrbuch der Berliner Museen 14 (1972) 8-32, különösen 22. 30. Wundram: i.m. 1960 (28. jegyz.) 120. sk. - Előzőleg már kiiktatta dei Lanzit Steinweg, K.: Andrea Orcagna, Diss. Göttingen, Strassburg 1929. 39. skk. - Feltűnését mint az 1380-as években végbement ízlésforradalmat értékeli Seymour: i.m. 1959 (1. jegyz.) 5. - Agnolo Gaddinak a Loggia dei Lan-