Valter Ilona szerk.: Entz Géza Nyolcvanadik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 2 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Marosi Ernő: Barátságos arcok. Néhány középkori fej értelmezéséhez és értelmezés módszeréhez

ti igény kialakulása tanúskodik erről - a nyájasság, báj, szelíd derű megbecsülése is számot tartott az érdeklődésre.

3 Hiszen Vasari is egyebek közt a fejek valamelyes elevenségét méltányolta Giotto újításai közül, s ez a vonás jellemzi Verrocchio Keresztelés-képének a fiatal Leonardo megfestette angyalfejét is, azt, amelynek láttán - ugyancsak Vasari anekdotája szerint - az idősebb meseter, legalábbis a festészetben, verve érezte magát.

4 A reimsi Gabriel és a firenzei Dávid rokonsága tehát egy kifejező formulává rögzült stiláris elemre hívja fel a figyelmet. A motívumnak innen kezdve végtelen a története, sztereotípiája válik a művészettörténeti leírás és interpretáció támpontjává is. A motívum tudatosulásának és a kifejezés fiziognómiai eszközei rendszerezésének határvonalán állnak a kifejezésre vonatkozó 18. századi stúdiumok. Franz Xaver Messerschmidt karakterfejeinek egyike, a művész nevető önarcképe az arcizomzat hasonló csoportjainak mozgásproblémáit tartalmazza, mint a reimsi és a Verrocchio-fej, csak azoknál feszítettebb állapotban és erősebb érzelmi tartalommal. Messerschmidt fiziognómiai kifejezés-tanulmányainak ismert problémája egyben a műalkotások érzelmi kifejezésének azonosítási problémája, leírásuk és interpretációjuk kérdése is. ' A Messerschmidt-önarckép és más fiziognómiai stúdiumok szélsőséges kifejezése nem ritkaság a középkorban: ilyen arcok legismertebb gyűjteménye - amellyel kapcsolatban azonban a lelki betegség gyanúja soha nem merült fel — a bambergi Fürstenportal Utolsó ítélet-timpanonja. Ennek az együttesnek a művészettörténeti problematikája az arcvonásokkal való érzelmi kifejezés megjelenésének időpontját és körét érinti. 3. kép F. X. Messerschmidt: A művész nevető önarcképe, Maliková Kat. 67. sz.