Valter Ilona szerk.: Entz Géza Nyolcvanadik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 2 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Marosi Ernő: Barátságos arcok. Néhány középkori fej értelmezéséhez és értelmezés módszeréhez

Barátságos arcok Néhány középkori fej értelmezéséhez és az értelmezés módszeréhez MAROSI ERNŐ \^errocchio firenzei bronz Dávidjának (Bargello) arca a reimsi nyugati középső portál déli bélletében több, különböző korú és stílusú szoborból álló Annuntiatio és Visitatio-csoport Gábrieljének arcára meglepően hasonlít. Rokon a két ifjú arc ovális formája, széles és magas homlokuk, az arcot körülvevő hajkoszorú; a gótikus mester és a reneszánsz szobrász eltérő eszközei és nyilvánvalóan különböző szándékai ellenére is. De hasonlók a két arc részletformái is: a koponya mindkettőn áttűnő szerkezete, az egyenes, hegyes orr, az ívelt szemöldökök, alattuk a hullámosan metszett, keskeny szemekkel, s mindenekelőtt a mosolyra ívelődő ajkak, melyek körül az orcákat a szájrésztől és az álltól elválasztó vonások alakulnak ki. Mindkét szobron ezek az elemek pillanatnyi, az ábrázolt jellemének és az ábrázolásban visszaadott szituációnak megfelelő érzelmi töltés hordozói. Ezért el is térnek egymástól, a formai hasonlóságon túl megszűnik az analógia a két figura között. A reimsi Gabriel az égi hírnök szerepének s közlendőjének megfelelően mosolyog nyájasan; Verrocchio Dávidja, melyet 1465 előtt készített, s amelyet 1476-ban a Mediciek adományoztak a Signoriának, hogy a Palazzo Vecchióban állítsák fel, az ifjú ótestamentumi hős még gyengéd és elfogulatlan, de arca már magabiztos és szigorú mosolyát hordozza.

1 Lehetséges-e kapcsolat, érintkezés a két szobor, illetve mestereik között? Nemcsak a több mint két évszázadnyi időbeli s a tekintélyes földrajzi távolság áll ugyanis köztük, hanem az az erős, s a quattrocento folyamán egyre erősödő elvi ellenkezés is, amely a 15. század második felének firenzei művészét a gótikával szembe helyezte. Számára ugyanis mindenekelőtt az antikvitás jelentett normát, s Verrocchio ennek is igyekezett megfelelni, amikor hősét antikizáló páncélba öltöztette. Ennek a páncélnak az elemei azonban nem az antik szobrokon és domborművek figuráin tanulmányozható antik páncélokról erednek, hanem a régies fegyverzet ábrázolásának középkori hagyományából valók. Ugyancsak középkori itáliai előzményekben gyökerezik az arctipus is: abban a korban, amikor - 1300 táján - a franciaországi gótikus művészet hatásait itáliai művészekre nem egyszer az utókor sem tudja másként magyarázni, mint személyes tapasztalatokra alkalmat adó különböző utazások akár kalandos, nehezen igazolható vagy a művészek életkörülményeinek ellentmondó feltevéseivel. Giotto és szobrász kortársa, Giovanni Pisano azok közé tartozik, akikkel kapcsolatban a legtöbbször esik szó e rejtélyről - általában éppen Reims szobrászatával a kérdés középpontjában.

2 Mind a festészetben, mind a szobrászatban azok közé tartoztak, akik az eleven kifejezés egyik legfeltűnőbb gótikus vívmányát, a mosolyt is meghonosították az itáliai művészetben. Éppen ez számíthatott méltánylásra a quattrocento Firenzéjében, ahol - a művek irodalmi leírásának kidolgozott kritériumai, az aria változatossága irán-