Valter Ilona szerk.: Entz Géza Nyolcvanadik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 2 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
Bogyay Tamás: Ják és Bamberg
rokrizalitjaikkal már az első építési szakaszban elkezdték. A második szakaszban a bambergi dóm keleti tornyai alsó emeletei mintájára az emeleteket kívül ívsorral és fölötte fogrovattal jelezték, a félkörívek mezőit többnyire kitöltötték növényi dísszel, és a fogrovatot a sarokrizalitokon is tovább vezették majdnem egészen a fal széléig. (1. kép) A különbség csak az, hogy az ívek szárai lefelé függőlegesen meg vannak hosszabbítva, a fogrovat pedig kiugró rizaliton folytatódik, nem pedig lapos falszalag fölött, mint Bambergben. Még jellemzőbb azonban az eltérés a templom többi részein alkalmazott ívsoroktól. Az első és a harmadik szakasz mesterei nem sokat törődtek szabályos formákkal és szimmetriával. Mint a régi fölvételeken látszik, az íveket szinte tetszés szerint nyújtották vagy csúcsívekké szűkítették, még a szabályos félkörök is különböző nagyságúak voltak. 7 (2. kép) A tornyokon dolgozó mesterek ezzel szemben szabályos és egyforma nagyságú félköríveket sorakoztattak egymás mellé, és ha „nem jött ki a lépés", élesen metszett derékszögű formákkal töltötték ki a helyet. Bambergben ilyen kényszermegoldásokra nem volt szükség. Mindez arra vall, hogy a tornyok kiépítésénél onnan jött mesterek kaptak lényeges szerepet. Ezért valószínű, hogy az északi torony első emeletének ilyen helyen egész szokatlan két rózsaablaka is a bambergi keleti tornyok mintájára készült. Még tanulságosabb megnézni a főapszist, amely a szentélynégyszöggel együtt nyilván teljes egészében a második építési szakaszban készült. Az biztos, hogy nem akarták utánozni, vagy kisebb méretekben lemásolni a bambergi dóm monumentális Szent György kórusát. Építészeti koncepcióját és motívumkincsét azonban tudatosan és értelmesen fölhasználták. így az apszisz román jellegű félköre az ablakemeleten, akár Bambergben, sokszögbe meg)' át. Közös a két szentélyen a középső ablaknak a lombard oroszlános kapukra emlékeztető gazdagabb kialakítása, az ablakkeretek golyós és normán pálcadísze, bár Jakon normán motívumokat bővebben és kissé másképp alkalmaztak. Az alsó falfülkék és a felső koszorúpárkány alatti lóhereívsor ívmezőit kitöltő növénydíszek is jellegzetesen bambergiek. Sokat mond azonban egy eltérés is. A monumentális Szent György kóruson Dethard von Winterfeld négy építési szakaszt tudott megállapítani, amelyek a részletformák segítségével is megkülönböztethetők. 8 A harmadik szakaszban tértek át kívül a félkörről a poligonra, amit aztán meg is tartottak. A jáki főapszisz viszont egyöntetű munka, nyoma sincs szabálytalanságnak, kényszermegoldásnak, és a sokszög fent újra a román jellegű félkörbe megy át. Az egészet lezáró koszorúpárkány dús leveleivel és perspektivikusan ábrázolt gyűrűivel a bambergi északi mellékhajó első keleti szakaszán látható palmettafríz másolatának tűnik. (3. kép) A látszat azonban csal. Ajaki párkányt ugyan a századfordulón megújították, de megmaradt pár régi darab. Kiderült, hogy a Bambergben a keleti kóruson és az északi mellékhajón folyamatosan variált mintát itt nem másoltak, hanem tovább fejlesztették. Ami Bambergben levelek közt megbúvó magháznak vagy bimbónak látszik, az Jakon kivirult, kerek szirmokkal ékes virág lett belőle. A bambergi Szent György kóruson és északi mellékhajón sokszor enyhén variált palmettafríz Dethard von Winterfeld nem ok nélkül sorolta az épületornamentika abszolút csúcsteljesítményei közé. 9 . Jakon látható, technikailag épp oly mesterien faragott változatát sem alkothatta provinciális utánzó. A rendkívül gazdagon díszített nyugati kapun is megtalálhatók a túltengő normán ornamentika közepette bambergi motívumok. 10 Ennek a résznek a létrejötte azonban még tisztázatlan, 11 így egyelőre csak egyszerűen megerősíthetik a következtetést, hogy Ják a 13. századi építési periódus második szakaszában közvetlen kapcsolatba került bambergi mesterekkel.
