Valter Ilona szerk.: Entz Géza Nyolcvanadik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 2 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Lukács Zsuzsa: Az ibrányi református templom kutatása és építéstörténete

keskeny téglanyúlvány díszíti (5. ábra). Szemöldöke - mely belevág a főpárkányba - visszafaragott, tehát a falsíkból eredetileg kiemelkedett. Ennek az ablaknak a méretei nem vonatkoztathatók egyértelműen a hajó többi (elpusztult) ablakára, mivel az egyetlen épen maradt ablak az egykori nyugati karzatot világította meg. Egy másik román kori ablak nyomára bukkantunk a déli kaputól keletre lévő, ké­sőbb nyitott ablak nyugati kávájában, ez azonban csak a középkori káva egy olyan, vakolt, meszelt töredéke, melyből formára, méretre következtetni nem lehet. Fel­tételezhető, hogy a déli kapu felett is volt ablak, ez azonban a kapu többszörös át­alakítása során elpusztult. A templom déli oldalán finom, játékos kiképzésű főpárkány futott végig. A két­soros, fűrészfogas párkány alsó sorának téglái nyugat felé, felső sorának téglái pe­dig kelet felé vannak elhelyezve. A főpárkányt az északi oldalon is megtaláltuk. Itt kialakítása egyszerűbb: a fűrészfogasan elhelyezett két téglasor egymáson fek­szik. 12 A hajó belsejében kutatósávokkal vizsgáltuk meg a falakat. A feltárt részletek alapján (nyugati és keleti fal csonkja) pontosan meghatároztuk a román kori hajó méreteit és a szentély hosszát. 13 A nyugati végfal csonkja előtt mind a déli, mind az északi oldalon feltártuk a faszerkezetű nyugati karzat gerendafészkeit. 14 A fal­szövet elárulta, hogy a karzat az első építési peródusban épült. A román kori keleti hajófal maradványit figyeltük meg a gótikus diadalívnek a déli oldalon megmaradt lábazai része alatt. Sajnos a román kori fal északi oldalát itt visszafaragták, így a román kori diadalív méreteinek tisztázásához nem szolgál támponttal. Arra azonban bizonyíték, hogy a román kori keleti hajófalat és szen­télyt a gótikus szentély felépítése előtt bontották le. Az Árpád-kori templom feltételezett egykorú kifestésével a vizsgált falfelülete­ken sehol nem találkoztunk. Valószínű, hogy ha voltak, a falképek elpusztultak. 15 A gótikus periódus (2. ábra) A 15-16. század fordulóján került sor a templom nagyarányú bővítésére. Ekkor ­megtartva a román-kori hajó déli és északi falát - mind nyugat, mind kelet felé meghosszabbították az épületet. A gótikus átépítést feltehetően a nyugati fal elbontásával és a hajó nyugat felé történő - a román kori falmagasságnak megfelelő - meghosszabbításával kezdték. Ez ugyanis lehetővé tette a templom folyamatos használatát az építkezés során. Ezt követte a szentélybővítés, mely a következőképp történt: lebontva a korábbi templom szentélyét, hajójának keleti falát és a sekrestyét, az Árpád-kori hajóval azonos szélességű szentélyt építettek. Az új, gótikus szentélyt a román-kori hajó­nál lényegesen magasabbra emelték. Eredeti magasságára a visszabontott támpil­lérek (melyek visszafaragása a mai főpárkányig követhető), a mára lesüllyesztett szentélyablakok, a jelenleg a tetőtérbe nyíló káróablak és a sekrestye fedésének igen magasan jelentkező lenyomatai alapján következtethetünk. A gótikus szentélyt diadalív választotta el a hajótól. Alapjául a román kori keleti hajófalat használták fel. A gc)tikus diadalív nyílása szélesebb volt a lebontott ko­rábbi szentélynél 16 s feltehetően csúcsíves lezárású volt. ívét a hajó és a szentély felől egyaránt elszedett faragott kövekből képezték ki. A későbbi átalakítások után ebből ma már csak a szószék mellvédjeként szolgáló falszakasz maradt meg a déli oldalon. Ezen megfigyelhető volt, hogy mind a keleti, mind a nyugati oldalon, a lábazat magasságában félgulával állították meg az élszedést. A diadalív felett magas nyugati oromfallal zárult a hajónál magasabb szentély s

Next

/
Oldalképek
Tartalom