Valter Ilona szerk.: Entz Géza Nyolcvanadik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 2 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
Kubinyi András: Szécsi Dénes bíboros prímás
megválasztása érdekében vetette be az egyház tekintélyét, úgyhogy nem sokkal később a pápa mind neki, mind Szécsinek megköszönte a Mátyás megválasztásában tett érdemeiket. 42 A dolog nyitja a szegedi szerződésben van, amely előírta, hogy Szilágyinak meg kell ismételni az esküt a két bíboros előtt. Ennek megtörténtéről nincs adatunk, úgyhogy valószínűnek kell venni, hogy Carvajal és Szécsi érvénytelenítették a szegedi esküt, amelynek érvényéhez hozzátartozott volna az előttük leteendő újabb eskü. így Szécsi, mint a római anyaszentegyház bíborosa, saját unokatestvére érdekével szemben a pápai utasításnak megfelelően Mátyást támogatta. A prímás meg is maradt Mátyás pártján. Amikor 1459 elején az időközben leváltott Garai volt nádor, Újlaki vajda, sőt a prímás egyik testvére által vezetett nagyurak III. Frigyes császár ellenkirállyá választására törekedtek, a püspöki kart kemény kézzel irányító Szécsi a püspököket zárt egységben állította Mátyás mellé. Csak a lengyel Labyszini Máté erdélyi püspök csatlakozott a császárpárti urakhoz. 43 Mátyás megtartotta a prímást főkancellárnak, de mivel egyelőre koronázásáig nem vésethetett nagypecsétet, a nagy kancellária lényegében nem létezett. A főkancellárnak csak az alája rendelt különös jelenléti bíróság és az annak helytartója, Sári Péter, Hunyadi volt kancellárja által őrzött bírói pecséttel volt módja - a királyi tanács ülésein kívül - bekapcsolódni a kormányzatba. Nem véletlen, hogy 1464-ig a szokásosnál jóval több nem bírói hatáskörbe tartozó oklevelet bocsátottak ki a bírói pecséttel megerősítve. Itt a prímás intencióira kell gondolni. 44 Bár Szécsi korrekten viselkedett a királlyal szemben, egy Szécsi tekintélyével, hatalmi súlyával rendelkező prímás még a királlyal szemben is érvényesíthette akaratát, így annak ellenére, hogy az érsek az ismert királyi tanácsülések túlnyomó többségén megjelent, az ellentétek közte és a saját ügyeibe beleszólást nehezen tűrő Mátyás között növekedtek. Pápai muncius is jelzi már a király és az érsek ellentétét, 45 noha formailag semmi sem változott. Mátyás a koronázásáig várt. Ekkor megfosztotta a prímást a főkancellárságtól, és azt két „fő és titkos kancellárra", Várdai István kalocsai érsekre és Vitéz János váradi püspökre bízta. A prímás hiába tiltakozott ez ellen a pápánál is. Mátyás leváltotta a Szécsit kiszolgáló Sárit is, aki élete végéig kegyvesztett maradt. 46 Mátyás Szécsi tekintélye kisebbítésére második bíborost is akart az országba, Várdai kalocsai érsek személyében. Azzal érvelt a pápának, hogy igaz, miszerint a prímás minden erénnyel teljes, de alkalmasabb egyházi, mint világi ügyek intézésére, ezért van szükség új bíborosra. 47 Ez az érvelés természetesen nem hatott a pápára, de nem is volt igaz. Szécsi államférfinek is kiváló volt. Az ügy rövidesen magától megoldódott. A prímás 1465. február elsején, valamivel több mint 525 évvel ezelőtt, meghalt, így Várdai bíborosi kinevezésének már nem állt semmi az útjába. Szécsivel az esztergomi egyházmegyének igazi főpásztora került a sírba, az utolsó olyan Mohács előtti prímás, aki papi feladatainak is maradéktalanul elégett tett. Politikusként a legnagyobb érdemének azt tudhatjuk be, hogy a kezdetektől eltekintve függetleníteni tudta magát a családi érdekektől. A negyvenes évek második felétől inkább kiegyenlítő, közvetítő szerepetjátszott, majd hozzájárult Mátyás trónra juttatásában. A kortársai által kiváló szónoknak és jogásznak tartott főpap 48 a legnehezebb időben irányította a magyar egyházat, és védte meg érdekeit mindenkivel szemben.
