Déry Attila: Budapest eklektikus épületszobrászata (Művészettörténet - műemlékvédelem 1 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1991)

Szobrászok - Marhenke Vilmos

Marhenke Vilmos, a szerény, manufakturális háttérrel dolgozó mesterekkel szemben, az iparos-vállakozó modernebb szerepébe tudott előlépni. Életpályája mutatja, hogy többre becsülte a sikeres tőkés-vállalkozó biztosabb egzisztenciát és nagyobb társadalmi elismertséget biztosító helyzetét, a szobrászművész, anyagi sikert nem feltétlenül biztosító szerepénél. Mint szobrász, megbízható arányérzékű, önnön korlátait ismerő alkotó volt. Felfogásában a vele együtt indulók - Schaffer és társai - „kothurnuszos", kései klasszicizmusával szemben, korszerűbb, a neoreneszánszhoz igazodó stílust képviselt. A külső kő szobrok és tagozatok kifagyásának és elszíneződésének problémáját mázaskerámia alkalmazásával igyekezett megoldani. Feltehetően ez vezette rá a kerámia építészeti tagozatok tömeggyártására is. Kínálatában „főpárkány-hordkövek", „zárókövek", „konzolok", „balluszter-bábok", „fogsorok és tojáslécek", „rosetták", „reliefek", „posztamensek", „fejezetek", „betétdíszítések" (Füllungen), vázák, virágcserepek, állatfejek szerepeltek, általában 1.- és 5 korona közötti árakon. Kerámia kariatídafigurát 40.-, szökőkutat 100 koronáért szállított. Miként e felsorolás is mutatja, a neoreneszánsz szellemű eklektika konvencionális ízlésű építtetőit és építészeit szolgálta ki. Szinte minden nagy fővárosi építkezésében részt vett; Újvárosháza, Opera, Bazilika, Parlament... Sokat dolgozott együtt - a téglát-kerámiát előszeretettel használó Steindl Imrével (7x), valamint a nagy középületeket tervező Ybl Miklóssal (5x) és Feszty Adolffal (3x). A kivitelező vállalkozók közül a nagy építkezésekre szakosodott Pucher József mellett szintén hatszor láthatjuk. Hauszmann Sándor kivitelezőként háromszor, kőfaragó-vállalkozóként hat alkalommal szerepelt vele egy építkezésen. A kőfaragók közül a színvonalas munkát végző Seenger Bélával is hat alkalommal dolgozott együtt.