Déry Attila: Budapest eklektikus épületszobrászata (Művészettörténet - műemlékvédelem 1 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1991)
Szobrászok - Feszler Leó
A fenti bekezdés tükrözi a Feszler személye körüli bizonytalanságot. Feszler meglehetősen félrehúzódó, sőt, megkockáztathatjuk azt is, népszerűtlen alakja volt a XIX. század magyar szobrászaténak. Igazat kell adnunk Ybl Ervinnek; „Szinte hihetetlen, hogy Szana Tamás milyen felelőtlen hozzánemértéssel csepülte le Feszler Leó Kálvin téri kút-faragványait". 28 Szana véleménye - mint általában - kora általános hangulatához igazodott. Feszlernek még annyi társadalmi - érvényesülését elősegítő, népszerűsítő háttere sem volt, mint anmennyit Szász, Szécsi, vagy akár Donath maga mögött tudhatott. A Fesziért körülvevő „csönd" - nem írtak róla a napilapok kis híreiben, nem közölték műveinek fényképeit a képes magazinok... - az utókort megfosztotta műveinek bővebb dokumentálási lehetőségétől. Az is nehezen érthető, hogy egy ennyi, a kortársaknak szembetűnő épületdíszítő szobrot alkotó művészt kora ilyen mértekben mellőzzön. Meg kell azonban állapítanunk, hogy Feszler műveinek színvonala, ha nem is érte el például Huszár Adolf alkotásainak kvalitásait, mégis korának jelentősebb magyar alkotói közé emelik mesterüket. Feszler neoreneszánsz ihletésű, biztos kezű szobrászként, képes volt monumentális középületek művészi kiviteléhez méltó - de önálló műként is megálló - figurális szobrászati díszeinek alkotására. Talán többre is... Mellőzésének oka bizonyára egyéniségében is rejlett - hiszen annyi „idegent" fogadott be a magyar társadalom a XIX. században -, de talán művészi felfogása sem egyezett meg - részletekben? - a kortárs magyar mesterekkel. Szobrászként Ybl Miklóshoz kötődött, sőt, akár Ybl jelentős műveinél foglalkoztatott „házi" szobrászának is tekinthetjük.
