Déry Attila: Budapest eklektikus épületszobrászata (Művészettörténet - műemlékvédelem 1 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1991)

Irodalom

Egyoldalúan konzervatívnak tekinthető folyóirat volt a Képzőművészeti Szemle, hírei nem tudták átfogni a magyar művészeti közélet egészét. A Műcsarnok kiadványai, kiállítási híradóikkal, a korabeli művészeti életről nyújtanak értékes és hiteles információt. Lyka Károly áldásos művészettörténeti adatközlő tevékenységét dicsérhetjük a Művészet, majd a Magyar Művészet folyóiratokban. Lyka azonban csak azokról írt, akiket a maga korában - felettébb méltányolható jóindulattal -, művésznek tekinthetett; Feszler, Brestyánszky, Mayer, Vasadi... Meglepő kivétel a Szandház műhely bemutatása, az e műhelyből szárnyára bocsátott mesterek, - Vasadi, Senyéi, Keszler, Szabó - ürügyén. Bár nem volt szakfolyóirat, mégis megbízható forrás a Vasárnapi Újság. Adatközlései pontosak, részletesek. Rendszeresen közölt művészeti híreket az Új Idők, a Képes Családi Lapok, és az Ország-Világ is, teljesség és alapos tájékoztatásra való törekvés nélkül. Az említettek közül csak a Vasárnapi Újság volt széles látókörű, műveket és művészeket többé-kevésbé tárgyilagosan bemutató hetilap, a többi a vidéki kisnemesikispolgári réteg konzervatív és sekélyes ízléséhez igazodott. A magasabb társadalmi rétegeket megcélzó, kissé sznob Magyar Salon következetesebben és művészi szempontból igényesebben volt konzervatív. Időszakosan - kommentár nélkül, ritkábban reklámízű magyarázattal - közölt művészeti híreket a Pesti Hírlap, Budapesti Hírlap, Pesti Napló, Fővárosi Lapok, valamint a Pester Lloyd is, inkább a hírek szenzációértéket, semmint azok tényleges jelentőségét tekintve. Csupán a Pester Lloyd-ban akadhatunk (ritkán) tárgyilagos és átfogó jellegű művészeti híradásra. A folyóiratok, a „szaksajtó" tájékoztatásai általában egyoldalúak. A Bauzeitung félreérthetetlenül az építészeti középszer mellé állt. Kornhoffer és Hell ízlése nem tett különbséget (például) Steindl Imre és az átlagos ízlést középszerűen kiszolgáló Örömy és Fekete cég, vagy Skalnitzky Antal és az építőmester Dörschug Antal között. A Budapesti Építészeti Szemle művészeti konzervatívizmusa mögött Bobula harcos társadalmi és politikai konzervatívizmusa rejlett. Az Építő Ipar kezdeti kissé kritikátlan neoreneszánsz iránti elfogultsága, a szakma rangsorait figyelembe vevő tapintatos opportunizmusban oldódott fel. Egyes lapok kifejezetten támogattak egyes mestereket. A Képzőművészeti Szemle pártolta az általuk mellőzöttnek tekintett Szász Gyulát. Csatlakozott ehhez a Pesti Hírlap és a Budapesti Hírlap is. Donath Gyulát az Új Idők „sztárolta", de iránta láthatóan jóakarattal viseltetett iránta a Vasárnapi Újság is. Ez a folyóirat általában a Szécsi, Szász, Bezerédi által képviselt könnyen „emészthető" felszínes portészobrászati irányzatot népszerűsítette. A pártfogások azonban nem jártak kézzelfogható eredménynyel; az újságoknak érezhetően nem volt befolyásuk a művészeti közéletre és a XIX. sz. végén a magyar képzőművészetet oly sokáig döntően befolyásoló Kelety Gusztávval - és a mögötte álló arisztokrata-nagypolgári művészetpártoló réteg akaratával - nem szállhattak szembe. Precíz összefoglaló munkák Czagány István, Vigadót és budai várpalotát bemutató írásai, amelyek - azon túl, hogy forrásmunkákként megbízhatóak -, az épületek korrekt művészettörténeti értékelései. Hasonlóképpen igen megbízhatóak Ybl Ervin Ybl Miklós és Lötz Károly életművét bemutató monográfiái. Ybl Petschacher Gusztávot bemutató műve - Petschacher