Ingatlanfejlesztés es műemlékvédelem (A 24. Országos Műemléki Konferencia Komárom, 2007)

Kerekasztal beszélgetés 2007. augusztus 27. délután. Levezető elnök: Fegyverneky Sándor

Egy dolgot, mint hitvallást azért el kell hogy mondjak, akármennyire is a másik oldalt képviselem. Szeretünk maradandó szép épületeket csinálni, szeretünk csapatban dolgozni, és ugyanakkor meg kell felelnünk a tulajdonos elvárásainak is. A tulajdonos ugyanis eredményt, profitot akar realizálni, mert komoly kockázatot vállal. A kockázatvállalás ma az építőiparban két helyen csapódik le, egyrészt magánál a fejlesztőnél, másrészt a kivitelezőnél, aki minden ellenkező híreszteléssel szemben talán még kiszolgáltatottabb helyzetben van mint a tervezők, s az összes többi közreműködő partner. Viszont én mindig arra törekszem, hogyha egy új projektet indítunk, hogy a lehető legjobb csapatot tudjuk összeállítani. Ha egy ilyen csapatban bárkinek gyengébb a teljesítménye, akkor a siker is rögtön veszélybe kerül, megkérdőjeleződik. Mi leginkább tömeglakásokat épíriink és ez általánosságban nem műemléki környezetben van, vagy nem műemléki épületek felújításából adódik, mégis egyre többször kerülünk kapcsolatba a tágabb értelemben vett műemlékvédelemmel, miután a város központjában, szövetében kell, hogy dolgozzunk. Tehát ott, ahol a hatóság, a műemlékes szempontok is szerepet játszanak. Van, amikor ez nagyon jól sikerül. így volt ez Szombathely városközpontjában, ahol nagyon jó kapcsolatot és segítő gondoskodást sikerült kialakítani. Úgy érezzük, hogy jó volt együtt dolgozni a szombathelyi városközpontban, ahol a régészeti feltárás, a római romok bemutatása is belefért az ingadanfejlesztésbe. Ott a városközpontban egy irodaház, és lakások, valamint egy OTP fiók is épült. Fegyverneky Sándor - A rövid bemutatkozás és az első néhány gondolat után én most azt kérdezném mindnyájunktól, amit Ferencz Zoltántól már megkérdeztem, hogy ki hogy gondolja, mit kell tennünk, kinek mit kellene tenni annak érdekében, hogy a partnerség magasabb színvonalon jöjjön létre a műemléképületek megújításában résztvevő felek között? Mit kellene tenni a partnerségéit, a szereplők jó együttműködéséért, amire itt jó néhány példát hallottunk? Mit kellene tenni azért, hogy egyre több jó példa legyen, hogy szinte minden felújításra jó érzéssel nézzünk vissza? A másik pedig az, hogy mit kellene tenni azért, hogy a fejlesztő, beruházó, ingadanvásárló vagy ingadantulajdonos ne féljen attól, hogy épületüket műemlékké nyilvánítják. Tehát mit kell tegyünk a partnerségért és mit kell tegyünk azért, hogy az emberek ne tartsanak tőle, hanem örüljenek neki, ha az épületüket, azt a házat, amit meg akarnak venni, műemlékké nyilvánítják. Ágostházi László - Ma már több alkalommal is elhangzott, hogy tudomásul kell vennünk azt, hogy egy zömében rettenetesen elhanyagolt országban élünk. Ha ezt tudomásul vesszük, akkor idealista módon azt kell mondanunk mindannyiunknak, akár a profitot hajszoljuk, akár a műemléket akarjuk megvédeni bármi áron, hogy összeszorított foggal türelmesnek kell lenni. Hogy meg tudjuk-e csinálni vagy sem, azt nem tudom. Ez a pillanatnyi örökségünk. Rettenetesen fontos, hogy ezen valami módon úrrá tudjunk lenni. El kell kezdeni az agyunkat törni és azt gondolom, hogy egy ilyen hivatalnak, egy műemlékekért, védett alkotásokért felelős intézménynek