Ingatlanfejlesztés es műemlékvédelem (A 24. Országos Műemléki Konferencia Komárom, 2007)

Plenáris ülés 2007. augusztus 27. délután. Levezető elnök: Mezős Tamás - Esettanulmányok - Farkas Mária: A soproni zeneiskola

jelenleg rendelkezésre álló területünk egy kétuteára átmenő, de a nagy épületünk mellett csak egy rendkívül keskeny déli sávval rendelkező darab volt. Ezen a szükséges beépíthető terület elnyerése vagy kinyerése érdekében egy, mint mondtam, a környezethez hasonlóan, oldalhatáron álló új szárnyat helyeztünk el. Megmaradt a saroképület és a nagy épület. Azt a bizonyos kicsit, azt el kellett bontanunk, hogy biztosítani tudjuk, ami szükséges. A három épület eléggé jól tagolta önmagában az elhelyezendő funkciókat. Ez a hármas tagolás azt is lehetővé tette, hogy azt a bizonyos elmaradt kutatást az új épület építésével párhuzamosan el lehessen végezni, ami azért szerencse, mert haladt a munka, de ugyanakkor párhuzamosan tudtak dolgozni a régi épületen. A három épületet egy toronyépület fogta össze, ami a függőleges közlekedést biztosította. A kivitelezés során azokban a kérdésekben, amikben előre tudtunk gondolkodni alternatív lehetőségekben, tulajdonképpen mindent meg tudtunk oldani, mert fel voltunk készülve rá, de ehhez feltédenül szükség volt arra is, hogy a kivitelező ezeket tolerálja pénzügyileg, időben és minden egyébben. Problémáink leginkább azokkal a kutatási eredményekkel voltak, amire senki nem számított. Egy római kúttal a pincében, egy középkori kúttal kint az udvaron, ami olyan szerencsés helyen volt, hogy ez is megoldható volt legalább menet közben. Szóval sok mindent találtunk, de szerencsére minden megoldható volt menet közben. Tehát végül is az a bizonyos középkori kút, ami vicces módon abba a tengelyrendszerbe és pont az épületünk mellett hozta elő magát, nem jelentett problémát. Hol jelentettek problémát a kései feltárás eredményei? Egyszer jogi problémákat jelentettek, mert a módosítás az eredeti engedélyezett terveket érintette, aminek átvezetése nem egyszerű. Problémát jelentett a közbeszerzéssel elnyert munka pénzügyi és tartalmi feltételeinek megváltozása. Ez már nagyon komoly gond. Itt nem volt annyira, de más építkezéseken ebből vérre menő és nagyon komoly problémáit születtek. Egyébként a római kút is be lett temetve, tehát nem szerepelt tételesen a költségvetésben. Másutt még rosszabb helyzetekbe kerültünk időnként. Problémát jelentett a tervezői oldalról az, hogy a menet közben átdolgozandó megoldásokat a művezetési napjaink terhére végeztük el, ami azt jelentette, hogy amikor kijött az új épület a földből, addigra elfogyott a beruházó által meghatározott számú művezetés és innentől kezdve tulajdonképpen csak a lelkesedés vitt tovább minket. Összefoglalva: úgy gondolom, hogy a pályázati rendszerek egy olyan önkormányzati tulajdonban lévő műemléképületnél, ami nem volt megkutatva, akkor működhetnének egy picikét kezelhetőbb módon, ha már a pénzügyi pályáztatásnál valamilyen módon le lehetne határolni egy olyan idő-, munka- és pénzmennyiséget, amit akkor veszünk igénybe, ha váratlan meglepetésekkel szolgál a feltárás. Ugyanerre a tervezési és a kivitelezési szakaszban is valamilyen módon lehetőséget kellene találni, mert a kivitelezők olyan kötbér terhe mellett dolgoznak, hogy megértem, ha nehezen tolerálják a dolgokat. A harmadik, hogy mindezekben valami olyan adminisztratív szabálymódosítást kellene elérnünk, amit úgy gondolom, hogy csak nagyobb összefogással, a hivatallal és mindenkivel együtt mdnánk elérni, mert ez jelenleg a kivitelezés során csak a tervezőkön csattan.