Ingatlanfejlesztés es műemlékvédelem (A 24. Országos Műemléki Konferencia Komárom, 2007)
Plenáris ülés 2007. augusztus 27. délután. Levezető elnök: Mezős Tamás - Virágos Gábor: Ingatlanfejlesztés és régészeti tevékenység
debb idő alatt dolgozni, ez nyilván drágább, hiszen ahhoz több ember szükséges. Vagy lehet olcsón dolgozni, mondjuk úgy, hogy nem tárunk fel mindent, ez viszont szakmailag nagyon kérdéses, ami nem vállalható. Kérdés tehát, hogy mi az a végső limit, ami szakmailag még elfogadható, tehát leegyszerűsítve az a kérdés, hogy hány ember fér el egy 4x4 m-es szelvényben. A beruházók nagyon sokszor úgy képzelik el, hogyha több emberrel dolgozunk, akkor majd gyorsabban fogunk végezni. Vannak olyan elképzelések, törvénytervezetek, javaslatok, hogy limitáljuk a feltárási időt, mondjuk fél évben, és akkor úgy kell szervezni, hogy a félév alatt megtörténjen a feltárás. De egészen egyszerűen van egy fizikai limit, amit nem lehet túllépni. Tehát hiába dolgozik egy-egy területen még több ember, nem halad gyorsabban a munka, mert egymást akadályozzák. Az is közrejátszik, hogy országosan adott egy feladatmennyiség, és egy feladatellátó létszám. A kérdés az, hogy ezt a kettőt hogyan lehet összehangolni. A Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálatnak ez az egyik missziója, küldetése, hogy ezt a bizonyos koordinációs tevékenységet elvégezze. Tehát, ha egy területen egy beruházó szűk határidőre kell hogy teljesítsen és ezt a régészet a maga módján akadályozza, akkor meg kell próbálni a rendelkezésre álló országos szabad kapacitásokat odairányítani. Az ingadanfejlesztést, a beruházást úgy kell előkészíteni, hogy a gondolat megfogalmazása után, még mielőtt tervet készítenének, elkészüljön az a bizonyos örökségvédelmi hatástanulmány és magának a tervnek már erre alapozva kellene megszületnie, és akkor onnantól kezdve gyakorlatilag az egész folyamatnak meg lenne a jogi szabályozottsága és a kerete. A nagyberuházások köre a legmeghatározóbb mind a működő tőke, mind a vonzásterület-fejlesztés, mind pedig a munkahelyteremtés szempontjából. Ilyen a Vásárhelyi Terv keretébe tartozó tevékenységek és a bányászati tevékenységek nagy része, illetve az EU-s támogatások, amelyek talán a legfontosabbak a jövőt illetően. A konkrét esetek közül az egyik - ami valószínűleg ismerős a hivatali dolgozók számára - a berettyóújfalui hulladéklerakó területe. Ez egy héthektáros terület, tehát 70 ezer m 2 , amelyen 13 korszak volt, és ahol gyakorlatilag egymásba lógtak a gödrök. Ez a terület úgy került be a fejlesztésbe és úgy hívták le az EU-s pénzt, hogy a régészeti érintettség az utolsó pillanatban vált a beruházó számára egyértelművé. Ezért azt a párszáz millió forintot a semmiből kellett előteremtenie. Ugyanez a történet zajlik most gyakorlatilag Felgyőn, és ugyanez történt bizonyos mértékig Nyírbátorban is. A konkrét beruházás esetében ellőtték a startpisztolyt az uniós források felhasználására, utána kellett azonnali hatállyal végrehajtani a régészeti kutatást, amit bármennyire is igyekeztünk, nem lehetett teljes mértékben elvégezni. A kivitelezéssel párhuzamosan egy-két hónap alatt nem lehet szakmailag 100%-os munkát végezni, az egy illúzió. Hogy micsoda hihetetien felületeket kutattunk meg és ebből mennyi tudott beépülni a végeredménybe, hát az kérdéses. És hogy pozitív példát is mondjak, a szakszolgálatnál már megjelennek olyan beruházók is, akik , már a feltárási szerződésben szerepeltetik azt a passzust, hogy ha ott bármi előkerül, akkor ők ott bemutatóhelyet, az előkerülő leletanyagnak pedig kiállítóhelyet szeretnének kiala-
