Ingatlanfejlesztés es műemlékvédelem (A 24. Országos Műemléki Konferencia Komárom, 2007)
Plenáris ülés 2007. auguztus 27. délelőtt. Levezető elnök: Varga Kálmán - Hozzászólások - Ráday Mihály
A belvárosi épületek értékvizsgálatánál kiderült, hogy milyen jelentős szerepe van a sokszor szűk belső udvaroknak is, és kiderült az is, hogy ezek megtartásra érdemes értéket képviselnek. És akkor felmerül a kérdés, hogy mit jelent ezek megtartása, illetve megváltoztatása? Vajon jó megoldás-e, ha az utcai tömbök megtartása mellett hátul a telkek mélyén egy fellazítottabb beépítést valósítunk meg? Gondoljunk csak az O utca, Zichy utca környékének szűk beépítési rendszerére. Akkor, amikor a kompromisszumkeresés szükségességéről beszélek, adott esetben pontosan ezeknek a belsőknek a finom kezelésére, a nagyon visszafogott kiszabadítására gondolok, mint olyan eszközre, amely lehetőséget adhat arra, hogy az utcaképek az utcai szárnyak megtartásával a belsőben úgy hozzunk létre új értéket, hogy maga az alapstruktúra gyökeresen és alapvetően sérülne. Befejezésül egy konkrét emlékkel kapcsolatban szeretném bemutatni az értékek funkcionális megváltoztatásával szembeni érzékenységet. Ez a példa nem más, mint az a bizonyos Király utca 40., amely az elmúlt években többször szerepelt a médiában. A Hild József által tervezett eredeti épület alaprajzát tekintve megállapítható, hogy a földszinti lakások 70 m 2-esek, de ha az utcai fronttal együtt az egész épület alaprajzi rendszerét vizsgáljuk, akkor rá kell jönnünk, hogy Hild meglehetősen mechanikusan hozta létre az egyes lakás-egységeket. A lakáson belüli térkapcsolatok esetlegesek, nem átgondoltak. Számára a homlokzati rendszer volt a meghatározó. Mottó: „Nyitott szemmel járj - cselekedj!" Hild az utcai szárnyak kéttraktusos, középfőfalas rendszerében az egyes traktusokban szinte véletienszerűen tagolta a rendelkezésére álló teret. A középfőfalban szűk, nehezen értelmezhető átjárókat, kémény melletti kis áttöréseket alakított ki, olyan kis zugokat, ahol az egyes helyiségek közötti átjárást meg tudta oldani, de az egyes terek közötti térkapcsolatot, térrendszert nem hozta létre. A 20-as években végrehajtott átépítés bizonyos értékeket tiszteletben tartott, így megmaradtak a lépcsőházak, a kapubejáratok, a korlátok, de a Hild korában fontos homlokzatot már nem értékelte, azt a kor igényeinek megfelelően nagyobb ablakokkal, és erkéllyel, franciaablakkal nyitotta meg. Ezzel a példával csak azt szeretném bizonyítani, hogy kompromisszummal, az értékek megtartásával, az értékre figyeléssel lehet értéket menteni és új értéket létrehozni. HOZZÁSZÓLÁSOK Ráday Mihály - Ami az értékek megtartását illeti, Mezős elnök úr előadásához kapcsolódnék. Én nem tartom elképzelhetőnek, hogy mondjuk a Pollack által tervezett Paulay Ede utca 33-at úgy mentsük meg, hogy a kétudvaros bérháznak csak a homlokzati traktusa marad meg, a többi helyett pedig valami új épül. És ez még csak nem is a legveszélyesebb példa, hiszen a Két Oroszlán fogadó a Kálvin téren kétudvaros ház, és a Király utca 25-27-29, szintén kétudvaros házak. A befektető és a kerület már alig várja, hogy kapjon egy instrukciót, hogy csak a főtraktust kell megtarta-