Ingatlanfejlesztés es műemlékvédelem (A 24. Országos Műemléki Konferencia Komárom, 2007)

Plenáris ülés 2007. auguztus 27. délelőtt. Levezető elnök: Varga Kálmán - Mezős Tamás: Fenntartható fejlődés és a műemlékvédelem

alatt, amióta itt dolgozom, egyértelművé vált, hogy a civil szervezetek segítsége nélkül sokkal kevesebbet érhetünk el. Tehát rájuk mindenképpen szükség van. Végül, de nem utolsó sorban meg kell említeni magunkat, akikre igazából ez a labda vonatkozott, tehát a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt. Én így képzelem el a csapatot, de ha kezdünk azon gondolkodni, hogy kinek mi az érdeke, ki mit akar a csapatban, akkor azért nagy valószínűséggel rá kell jöjjünk arra, hogy vannak nézeteltérések, vannak hangsúlyeltolódások az egyes érdekekben, de valahol egyirányba kell hogy mutassanak a célok, és ezek között elsőnek és legfontosabbnak azt gondolom, hogy az emlék használhatóságát fenntarthassuk vagy megteremtsük, ha arra szükség van. Ebben a vonatkozásban jó példa konferenciánk helyszíne, ahol vagyunk. Ez a példa arról szól, hogy meg kellett teremtenünk az erőd használhatóságát, mert egyszerűen a folyamat nem folytatódhatott az eredeti funkcióval, tehát egy funkcióváltásban kellett gondolkozni. Valami hasonló történt Tima Zoltán programjában is. Ott az volt a feladat, hogy hogyan lehet egy új funkciót beilleszteni egy meglévő építészeti együttesbe. Teljes mértékben elfogadva Varga Kálmán intencióit, meggyőződésem, hogy a műemlékvédelem csapatmunka. A helyreállítások folyamatában fontos szerepet játszik a hatóság, az Örökségvédelmi Hivatal, de természetesen az együttműködők között tudhatjuk a tulajdonosokat, az építtetőket, a befektetőket, vagyis azokat, akik a mai élet kihívásainak megfelelő funkciót szeretnének adni a műemléknek és azokat is, akik kreatív építészeti gondolataikkal megtervezik, valamint azokat, akik megvalósítják az elképzeléseket. Az együttműködők sorából nem hagyhatjuk ki a területért felelős szervezeteket, az önkormányzatokat, valamint a társadalmat és az azt képviselő civil szervezeteket sem. Minden nehézség nélkül kimutatható, hogy az érdekeltek, illetve a partnerek felfogásában létező hangsúlyeltolódások, vagy akár nézeteltérések feloldása, a közös nevező megtalálása az a feladat, amelyben az együttműködő feleknek fenntartás nélkül egyet kell érteniük. Ebben a körben talán nem szorul külön magyarázatra, hogy milyen gyakran merül fel, illetve merülhet fel az új, néha egészen más jellegű funkció megtalálásának szükségessége és egyidejűleg nehézsége is. Elég, ha egy használaton kívüli ipari épületre gondolunk, hiszen ott, az esetek többségében, csak funkcióváltással biztosíthatjuk azokat a feltételeket, amelyekkel esélyt adhatunk az épületnek a megmaradására. Azt, hogy a funkció biztosítása és a használhatóság mennyire fontos szempont, két építészeteiméletből vett idézettel szeretném igazolni. Az első Vitra vi ustól származik, aki azt mondja, hogy „... mindezek (ti. az épületek) pedig akként épüljenek meg, hogy gondoljunk a firmitas, utilitas, venustas elvére". Az idézetből a célszerűség elve pedig akkor valósul meg, mondta az antik auktor, ha a helyiségek diszpozíciója kifogástalanul és akadálytalanul biztosítja használatukat. Meggyőződésem szerint a használhatóság szükségessége már 2000 évvel ezelőtt is a szakma evidenciája volt. Történeti példákat elemezve, ez egyértelműen bizonyítható is. A másik szerző, akit idézni szeretnék, Alberti, aki sokkal egyszerűbben fogalmaz. Ő azt mondja az épületről, hogy „.. .szükséges, hogy kielégítse a szükséget".... Ezek az