Ingatlanfejlesztés es műemlékvédelem (A 24. Országos Műemléki Konferencia Komárom, 2007)

Köszöntők - Schneider Márta

SCHNEIDER MÁRTA A kulturális tárca nevében én is tisztelettel üdvözlöm a konferencia résztvevőit. Csadakozva Polgármester úrhoz és Mezős Tamáshoz, én is úgy gondolom, hogy talán nincs aktuálisabb helyszín, mint a komáromi erőd és nincs aktuálisabb téma ma, mint az ingatlanfejlesztés és műemlékvédelem kapcsolata. A komáromi erődrendszer minden szempontból nagyon jó példa. Szakmai szemmel úgy gondoljuk, hogy a komáromi erődrendszer megtestesíti az aktív műemlékvédelem politikáját és gyakorlatát, hiszen itt olyan koordinációk és olyan kooperációk mennek és mentek végbe, amelyek lefedik az országok közötti, sőt a városok, valamint a városfejlesztők, és a városfejlesztési koncepciók közötti együttműködést. Sőt lefedik a menedzsmentek közötti eg)óittműködést is, amellyel tulajdonképpen egy sokkal szélesebb, tágabb körben értelmezhető funkciót tudnak adni ennek a mindkét ország számára fontos örökségnek. Engedjék meg, hogy köszönetemet fejezzem ki mindezért egyrészt Varga Istvánnak, aki ezt a projektet viszi és vinni is fogja az elkövetkezendőkben és természetesen a városnak és a város vezetőinek, hogy támogatják ezt a rendkívül értékes fejlesztést. Ami pedig a téma aktualitását illeti, arról azt szeretném mondani, hogy nincs ennél aktuálisabb jelen pillanatban. Most, amikor az uniós fejlesztéseknek, hogy úgy mondjam nem csak, hogy a kapujában állunk, hanem már be is léptünk ezen a kapun, itt nyílik és nyílhat előttünk egy olyan lehetőség az örökségvédelem és a műemlékvédelem területén, amely az elmúlt években, vagy az elmúlt évtizedekben ilyen nagyságrendben nem volt. De ezeket a forrásokat és ezeket a lehetőségeket kizárólag csak abban az esetben tudjuk megragadni, hogyha műemlékvédelmünk, örökségvédelmünk egy kissé túllép a hagyományos formákon és az elkövetkezendőkben áttér az aktív örökségvédelemre. Nem mondom, hogy ennek a módszernek nincs előzménye, hiszen Önök szakemberek, természetesen már eddig is óriási eredményeket értek el ezen a területen. Vannak nagyon-nagyon jó példák. De látható, hogy az uniós fejlesztések milyen erőteljesen várják a fejlesztési projektektől, tervektől azt a koncepciót, amely nem csupán eg}' műemlék, egy örökségi elem teljes helyreállítását jelenti, és legfőképpen nem csak az állagmegóvást, ami a másik véglet, hanem mindkettőt, ami egy óriási terület. Azt kérik tőlünk, azt követelik, hogy ezeket az örökség elemeket próbáljuk meg visszahelyezni abba a közösségi térbe, amelyben valaha léteztek. Természetesen és leginkább nem ugyanabba a funkcióba, hiszen ezek a funkciók már, hogy úgy mondjam, meghaltak, kihaltak a műemlékekből, az épített örökségekből, de meg kell találni azokat az új funkciókat, amelyek akár közösségi, akár egyéni célokként élettel tölthetik meg az örökségi ingadanokat és örökségi elemeket. Azt gondolom, hogy ez tulajdonképpen a legnagyobb szakmai kihívás. Ezért nagyon örülök annak, hogy itt most nem csak művészettörténészek, régészek, építészek, hanem ingatlanfejlesztő szakemberek is vannak, akik ezen a konferencián egy képzeletbeli kerekasztal körül, arról tudnak majd beszélni, hogy hol van lehetőség a két szakterület együttműködésére annak érdekében, hogy az örökségi elemek hosszú távon fenntarthatók legyenek.