Ingatlanfejlesztés es műemlékvédelem (A 24. Országos Műemléki Konferencia Komárom, 2007)

Plenáris ülés 2007. augusztus 29. délelőtt. Levezető elnök: Fejérdy Tamás - Esettanulmányok - Kremnicsán Ilona: Egy történeti fogadó feltámadása (Budapest, Fortuna u. 4.)

nek, hogy szép eredményeket érjünk el és pénzeket is hozzunk a műemlékekbe, és remélem, hogy ennek révén a műemlékvédelem megsegítésére is sor kerül az üzleti befektetők által. ESETTANULMÁNYOK KREMNICSÁN ILONA EGY TÖRTÉNETI FOGADÓ FELTÁMADÁSA (Budapest, Fortuna u. 4.) Meg kell mondjam, hogy én teljesen meghatódtam, amikor ezt a felkérést megkaptam és azt is be kell valljam, hogy én több mint 40 éve vagyok „műemlékszerelmes" építész. Úgyhogy köszönöm a meghívást. A Fortuna utca és a Fortuna köz sarkán álló épületeket először 1392-ben említik az oklevelek. Eg)' 1687-ben készült térképen három házhely látható. Magántulajdonban 1777-ig volt a terület. 1783-ban Pozsonyból Budára telepítették a kormányszéket, így 1784-től Buda városi tanácsának birtokába került, fogadó, vendéglő, kávéház építésének szándékával. A három épület átalakítási terve még ugyanebben az évben elkészült, sőt a vendégfogadó meg is nyitotta kapuját, mert Hammon Mihály kőműves mester készre jelentette a házat. A szobák száma a földszinten és az emeleten összesen 26 lehetett, két konyha látta el az éttermet és a kávéházat, két istálló volt 40 ló részére, a kocsiszín 4 kocsi részére szolgált. A kezdeti nehézségek után 1790-ből és 1803-ból származó adatok szerint előkelőségek, hivatalnokok, nagy utazók dicsérik a fogadó szolgáltatásait. A budai társasági élet egyik központja lett. Kockajátékokat, kártyajátékokat űztek, biliárdoztak, az oszlopos nagyteremben alkalmi színielőadásokat tartottak. A 18. század végén, a 19. század elején a budai fogadók között elismerten a Fortuna volt a legszínvonalasabb, legelegánsabb, a mintakép. Fontos szellemi központ, a magyar jakobinus mozgalom képviselőinek találkozóhelye is volt. 1835-ben a török követ is itt szállt meg kíséretével. 1849-ben Hentzi tábornok lakhelye volt a fogadó, ezért a szabadságharcosok ágyúval lőtték a házat. Az egyik ágyúgolyó ma is látható a falban. 1851-ben rajziskola számára alakítják ki és bővítik, 1868-tól a földszinti kávéházi, éttermi és egyéb helyiségeket fenntartották, az emeleten pedig lakásokat építettek. 1872-ben Máltás Hugó építész, rajztanár készített a törvényszék elhelyezéséhez tervrajzot. A földszinti nagy tereket kisebbre osztotta, a déli szárny udvari oldalára árkádos folyosót épített, új ovális lépcsőházat tervezett a nyugati oldalon, részben két szintet ráépített. Az 1876-os év volt az épület életének mélypontja, amikor is fenyítő intézetnek, azaz börtönnek alakították át.