Ingatlanfejlesztés es műemlékvédelem (A 24. Országos Műemléki Konferencia Komárom, 2007)
Plenáris ülés 2007. augusztus 29. délelőtt. Levezető elnök: Fejérdy Tamás - Köszöntő - A műemlékek kezelése, karbantartása - Varga Kálmán
Az elmúlt évek fejlesztései során a korábbi időszakok törekvései révén ma már meglehetősen jelentős épületállományt gondoz ez az intézmény, miközben technikai, személyi, költségvetési keretei meglehetősen szerények. Tapasztalataink szerint meglehetősen sok téveszme él az intézménnyel kapcsolatban, amit mindjárt az elején tisztázni szeretnék. Mi úgy véljük, hogy az értékvédelem robotosaiként kell dolgoznunk. Semmiféle illúziónk, nagyravágyó tervünk, tudálékosságunk nincs, bár ennek voltak ellenpéldái az elmúlt időszakban, de mi mégis úgy érezzük, hogy a szerénység, a tisztelet, az alapvető nyitottság, a befogadás az ars poétikánk. A probléma alapja, illetve alapkérdése az, hogy amikor az örökségvédelem és a műemlékvédelem intézményrendszerében gondolkodunk, akkor mennyire tisztázzuk azt a fogalmat, amit műemlékvédelemnek neveznek. Ugyanis ez a választóvíz. A különbségtétel az örökségvédelem és a műemlékvédelem között ez alapján történhet. Tehát az a nagy kérdés a mi esetünkben, hogy mi műemlékgondnokoló, házmesterkedő intézmény vagyunk-e, vagy mindazok a feladatok és tevékenységek, amelyek nálunk vannak, vagy nálunk lesznek majd, azok többet jelentenek-e, mint a műemlék-gondozás? Természetesen többet. Mi a mai napig valljuk azt az alapvetést, amelyet az intézmény alapításakor Bugár Mészáros Károly - aki ma az Építészeti Múzeum vezetője - vallott, vagyis azt szeretnénk, hogy olyan értékes műemlékállomány kerüljön a gondnokság kezelésébe, és olyan irányú tevékenységet folytasson a gondnokság, amelynek keretében a műemléki védettség vagy a műemléki létezés tulajdonképpen csak egyeden szempont annak az épületállománynak az értékrendjében, megbecsülésében, amellyel foglalkozunk. Mi sokkal tágabb fogalomként kezeljük az értékeket, sőt azt is megkockáztatom, hogy bizonyos értelemben egy sajátos közgyűjteményként definiálhatjuk intézményünket. Szemléletes, bár nyilván sántító példával azt mondhatjuk, hogy skanzenként is felfogható az intézmény, azzal a nagy különbséggel, mondjuk a szentendrei kollégák munkájához képest, hogy mi a helyszínen, in situ próbáljuk meg az értékeket önmaguk jelentőségén belül gondozni és természetesen hasznosítani. Mik az erősségeink? Említettem tevékenységünk komplexitását, amelyben a tudományosság, a muzeológia szerepe is rendkívül erős. Úgy látjuk, hogy a kiépített tudományos igazgatóság ma már meglehetősen erős, és képes összetett feladatokat ellátni. Erősségeink közé tartozik az is, hogy a helyreállítás és a beruházás számtalan kérdésével is foglalkozunk. Jóllehet, a mai új helyzetben vannak olyan törekvések is, hogy ez kerüljön el az intézménytől. Az azonban nagy kérdés, hogy ennek mekkora a realitása és hogy ezen belül a tevékenységeket hogyan lehet, és hogyan kell súlyozni. Intézményeink, épületeink csak akkor élnek, csak akkor kapják meg a megfelelő megbecsülést, hogyha megtöltődnek élettel, magyarul a rendezvényszervezés, a kulturális misszió az egy sajátos speciális közművelődési feladatrendszer is. Ma már ott tartunk, hogy évente jelentős nagyságrendben szervezünk, rendezünk különböző kulturális típusú eseményeket. Természetesen olyanokat, amelyek az adott épületek tradíciójával, tiszteletével, hagyományőrző környezetével szinkronban vannak. Erősségeink közé tartozik, hogy ahol jelen vagyunk, meglehetősen jó viszonyt alakítottunk ki például a helyi önkormányzatokkal, a kistérségi, térségi társulásokkal,