Az épített örökség szerepe a társadalmi-gazdasági fejlesztés folyamatában (A 23. Országos Műemléki Konferencia Balassagyarmat, 2005)
Esettanulmányok - Hajdók Judit: Nógrádi orgonák
zatra ugyan utólagosan egy kétmanuálos játszóasztalt építettek be bizonyára egy bővítési terv kapcsán, de a hangszer egymanuálos maradt.) Az egymanuálos orgonák magas száma az általános magyar falusi gyakorlatot követi. Szerkezeti felépítésük szerint mechanikus traktúrájú, vagyis a billentyűktől a sípok alatti szelepekig fa húzószálas összeköttetésű 36 orgona, 72 orgona a 20. század elejéről származó pneumatikus (légcsővezetékes) traktúrájú, 5 elektromos összeköttetésű, 3 pedig vegyes traktúrájú. A mechanikus orgonák között egy Barker-szerkezettel épült Ecseren, kettő pedig stecheres, azaz fa tolópálcikás Kétbodonyban és a szurdokpüspöki Szent Kereszt Felmagasztalása templomban. Szélláda-típus szerint régi csúszkás rendszerű 26, kúpládás 79 orgona, az Angster-féle tasniládás 8 hangszer, három pedig vegyes szélládával rendelkezik. A mindezen szerkezeti felépítésből az orgonaépítészet több évszázados klasszikus építési hagyománya szerinti, azaz mechanikus játszó- és regiszter traktúrájú csúszkaládás orgona 25 darab. Az értékleltár elemzésére térve a megye orgonáinak többsége - az ország általános mintájához hasonlóan - elsősorban 20. századi. A legtöbb közülük a nagy orgonagyárak, az Angster-, a Rieger- és az Országh-orgonagyár műve. Ezek a tisztességgel megépített, liturgikus célokra jól használható hangszerek nem egyediek és nem kézműves kialakításúak, illetve nem kimagasló minőségűek például a szerkezeti elemek anyagát tekintve. Remélhetőleg azonban mégsem fognak a jövőben sok átépítést elszenvedni, és megmarad homogenitásuk a szerkezetet keretező historizáló orgonaszekrényekben. A megye érdekessége, hogy két orgonát tekintve, ami soknak is mondható chaefer-orgona. Schaefer Ágoston a 20. század közepén tevékenykedő váci orgonaépítő műhelyében készült orgonái a nógrádi Nőtincsen és Nógrád községben állnak. A nagyvárosi orgonák többnyire a megyében sem kerülték el átalakításukat. A 20. századi bővítési szándéknak esett áldozatul a szécsényi Ferences templomban a zenélő angyalszobrokkal díszített, eredetileg márványozott és aranyozott barokk orgonaházba Potkoniczki Márton besztercebányai „polgári" orgonaépítő által kézzel és lábbal is fújtathatónak 1763-ban megépített egymanuálos hangszere, hogy helyébe a 20. század elején a Rieger-cég ólomcső-vezetékes kétmanuálos „használt" orgonája kerüljön Bárczi István székesfővárosi főpolgármester tulajdonából. A legsikertelenebb átépítési sorozatot a balassagyarmati főtemplom orgonája élte meg, amelynek jelentős orgonaházában lévő a temesvári Wegenstein-műhely által 1908-ban épített hangszer-szerkezete háromszor is átépült, immáron a működés biztonságát is veszélyeztetve. Napjainkra készült el a pásztói Szt. Lőrinc plébániatemplom négymanuálos orgonája. Az új szerkezet olyan mértékben terjeszkedik szét a térben a teljes karzatnyílást kitöltve, hogy szinte lehetetlenné teszi egy esztétikus orgonaház kialakítását. Visszafelé haladva a korban Nógrád értékes, védendő orgonagyűjteményére fordítva a figyelmet megállapítható, hogy a megye orgonaállományának közel egyharmada (bő 30 orgona) a saját értéke szerint védendő értékes orgonának tekinthető a szerkezeti felépítés, a hangkép, a kézműves kialakítás, az esztétikus küllem és a felhasznált anyagok jó minősége miatt.
