Az épített örökség szerepe a társadalmi-gazdasági fejlesztés folyamatában (A 23. Országos Műemléki Konferencia Balassagyarmat, 2005)
Plenáris ülés. Elnök: Varga Kálmán és Fegyverneky Sándor - Nagy Mihály: A „mesterséges környezet” mint a fejlődés része
liség, kirekesztés, deviancia, vagy akár gazdaságilag elmaradott terültek fejlesztése -, reflex-szerűen meg kellene vizsgálnunk, hogy vajon a szélesen értelmezett kultúra hogyan tud ezek megválaszolásához hozzájárulni. Amikor Derne Péter igazgató úrral megbeszéltük előadásom témáját, még nem sejtettem, hogy az ennyire fog illeszkedni Fegyverneki elnök úr előbb elhangzott kérdéséhez: jut-e forrás az épített örökség, az épített környezet fejlesztésére? A most készülő fejlesztési dokumentumokban már most is vannak olyan területek, amelyekbe beilleszthető az épített örökség fejlesztése. Az egyik ilyen terület, amelyet uniós szakzsargonnal fizikai környezetnek neveznek, magába foglalja az épített örökséget is. Az Unió tagországaiban a Közösségi Stratégiai Irányelvek című dokumentum alapján zajlik a tervezés (ez az a dokumentum, melyben a brüsszeli bizottság közölte fejlesztési elvárásait a tagországokkal). A 4.l-es irányelv megfogalmazza, hogy Európát és régióit vonzóbb hellyé kell tenni a befektetés és a munka számára, erősíteni kell a környezet és a növekedés közötti szinergiát, és ebbe amint láttuk - beletartozik a fizikai környezet rehabilitációja, így a kulturális javak rehabilitációja is. Természetesen egy átfogó fejlesztési dokumentum nem fektet külön hangsúlyt a kulturális örökségre, de az mindenképpen nagy eredmény, hogy megnevezi a kulturális javakat, így kellő hivatkozási alapot teremt számunkra. Ugyanakkor vigyáznunk kell, hiszen ez a dokumentum felhívja a figyelmet arra, hogy csak akkor van lehetőség ilyen fejlesztésekre, ha a beruházások világosan kapcsolódnak az innovatív és munkahelyteremtő vállalkozásokhoz. Az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció számos olyan stratégiai célt tartalmaz, amelybe beleérthetjük az épített örökséget érintő fejlesztési célokat. Ilyen például a „Természeti erőforrások és a környezeti értékek védelme és fenntartható hasznosulása". A stratégiai cél részletes leírásában több helyen is szerepel, hogy ebbe az épített környezeti értékek megóvását is bele kell érteni. Hogyan kapcsolódnak egymáshoz az épített örökségi célok és az egyéb fejlesztési célok? Ezt, mint említettem azért fontos megvizsgálni, mert önmagában az épített örökséget nem tudjuk fejleszteni, csak akkor, ha szélesebb összefüggésbe helyezzük. A kulturális ágazat három nagy területe közül az egyik az épített örökség védelme, fenntartható használata. Tudjuk, hogy ide tartoznak az ingatlan kulturális örökség védelmének ügyei, a tájvédelem, amely reményeink szerint egyre nagyobb szerepet fog kapni a hazai kultúrában. Ezzel kapcsolatban örömmel jelenthetem be Önöknek, hogy Magyarország nemrég írta alá az Európa Tanács Tájvédelmi Egyezményét. Most az lesz a feladat, hogy ezt a megállapodást a Környezetvédelmi Minisztériummal végre is hajtsuk. A másik nagy feladata a kulturális ágazatnak a szocio-kulturális szolgáltatások fejlesztése, ide tartoznak a közművelődési intézmények, közgyűjtemények, a nemzeti és etnikai kisebbségek, illetve az egyházak bizonyos tevékenységei. A két említett terület szoros kapcsolatban áll egymással, hiszen ha arra gondolunk, hogy számos múzeum, levéltár, közművelődési intézmény műemléki épületben kap helyet, vagy ha nem műemléki épületben, akkor is egy értékes épített környezetben, akkor nem lehet ezeket különválasztva fejleszteni: holisztikus szemlélet alapján mindkettő érdekeit egyszerre kell képviselni. A két terület utánpótlást biztosít