Az épített örökség szerepe a társadalmi-gazdasági fejlesztés folyamatában (A 23. Országos Műemléki Konferencia Balassagyarmat, 2005)

Plenáris ülés. Elnök: Varga Kálmán és Fegyverneky Sándor - Varga Kálmán: Örökségvédelmi stratégia a nemzeti fejlesztési tervben

Területünk egyik nagyon fontos feltétele a stabil intézményrendszer. Nem lehet olyan területeken sikert, eredményt elérni, ahol az intézmények vagy intézményi rendszer állandóan változik, ahol változik a jogi háttér, a pénzügyi háttér, a személyi összetétel és a kapcsolatrendszer. Azt hiszem és remélem, hogy a Nemzeti Fejlesztési Tervben intézményrendszerünk stabilizáló tényezőként fog megjelenni, hiszen az örökségvédelmi törvény módosítása szerintünk és a szakemberek meglátásai szerint is így legalább 10-15 esztendőre stabilizálja a műemlékvédelem, az örökségvédelem jogi hátterét és meg tudunk nyitni egy olyan kaput is, ami a pénzügyi feltételrendszernek is tágabb mozgásteret biztosíthat majd. A műemlékvédelmi feladatok megvalósításához szinte szimbiózisszerú együttélést kell kialakítani a mindenkori kortárs építészettel. A magyar műemlékvédelem legjobb, legeredményesebb korszakai a magyar építőipar és építőművészet eredményes korszakaival is szinkronban voltak. Meggyőződésem, hogy mivel az építőművészet, az építészet a fejlesztési stratégiában ugyanolyan erővel van jelen, mint mi magunk, sőt bizonyos szempontból még sokkal szélesebb skálán is mozoghat, ezért nekünk ezt a kapcsolatrendszert erősíteni kell. Hiszen mi is akkor lehetünk eredményesek, ha a kortársi építészet is eredményes és nívós, minőségi produktumokat hoz létre. Én úgy látom, hogy ebben a tekintetben a két terület egymásra-utaltsága a jövőben sokkal erősebben fog jelentkezni, mint az elmúlt időszakban és azt hiszem, hogy ennek majd meg kell teremtenünk az intézményesült formáit is. Saját históriánk azt bizonyítja, hogy területünk adott társadalmi szituáción belüli jó helyzetének feltétele az anyagi és jogi biztonság elérése. A Nemzeti Fejlesztési Terv kijelöli az irányt ilyen szempontból is. Az életminőség javítása, az anyagi biztonság, az ország lakosságának jobb ellátottsági szintre emelése csak nagyszabású programok sorával érhető el. Úgy látom, hogy a műemlékvédelem szempontjából a Nemzeti Fejlesztési Tervben vannak erre irányuló törekvések és reményeim szerint ezek visszahatnak majd a munkánkra és közvetve képesek leszünk javítani az anyagi jólét állapotán és az anyagi biztonságon is, legalábbis bizonyos övezetekben és véleményem szerint ez közvetve meg fog teremteni egyfajta jogbiztonságot is, legalábbis a program végrehajtása tekintetében. Ezeket a főbb pontokat áttekintve, fussunk át azon, hogy mi lehet konkrétan a mi feladatunk ebben a folyamatban és magának a programnak a megvalósításában. Hiszen minden terv, gondolat, ötlet, javaslat annyit ér, amennyit abból a valóságban meg lehet valósítani. Az egyik nagyon fontos feladatunk, hogy ebben az alkotó folyamatban naponta jelen legyünk. Minden pillanatot meg kell ragadnunk és minden fórumot ki kell használnunk, amelyen a műemlékvédelem, az épített örökség és az örökségvédelem megjeleníthető és hangsúlyosabbá képes válni. Az a célunk, hogy amikor majd kormányzati jóváhagyásra kerül a II. Nemzeti Fejlesztési Terv, akkor a végleges dokumentumban meg tudjunk jelenni. Természetesen nem arra gondolok, hogy egészségtelen módon háttérbe szorítsunk más fontos társadalmi vagy gazdasági kérdéseket. Nagyon fontos feladatunk az is, hogy amikor a terv végrehajtási mechanizmusa kialakul, akkor ugyanolyan energiával és minőségben ott tudjunk lenni a kiala-