Az épített örökség szerepe a társadalmi-gazdasági fejlesztés folyamatában (A 23. Országos Műemléki Konferencia Balassagyarmat, 2005)

Plenáris ülés. Elnök: Varga Kálmán és Fegyverneky Sándor - Halm Tamás: Az épített örökség szerepe a nemzeti fejlesztési terv kialakításában

Az erősségek között lehet említeni azt is, hogy a magyar gazdaság 1997-től nap­jainkig jobban fejlődik, mint az Eurozóna, bár szomorúan kell megállapítanom, hogy a 7%-ot soha nem sikerült elérnünk, még negyedéves bontásban is messze voltunk attól. 2000-ben is csak 5%-os volt a gazdasági növekedés, de gyorsabban fej­lődtünk, mint az Európai Unió átlaga, illetve gyorsabban tudtuk növelni kivitelün­ket, mint ahogy legfontosabb partnereink importja növekedett. Nekünk akkor is sikerült az értékesítéseket, a piacot növelni, amikor a konjunktúra kicsit rosszab­bá vált. Természetesen tudjuk, hogy a magyar gazdaságnak, a magyar társadalom­nak is vannak gyengeségei, ezért nagyon keményen szembe kell néznünk a való­sággal. A kormány azt mondta, hogy ne valamiféle technicista bűvészmutatvány legyen ez a terv, amit az emberek nem tudnak megérteni. így tehát elmondhatjuk, hogy a legnagyobb nyilvánosság előtt, a legnagyobb nyilvánosság közreműködésével és a legnagyobb nyilvánosság számára készült ez a terv. A kormánynak nagyon egysze­rű üzenetei voltak arra vonatkozóan, hogy milyen célokat kell kitűznünk és követ­nünk: legyenek magasabbak a bérek, legyen több munkahely, az emberek hosszab­ban éljenek és egészségesebben, illetve legyen mindenkinek lakása. Tehát ilyen egyszerű föltételezésekből indultunk ki, és nem olyan szubtilis számításokból, hogy mennyi egy adott ágazat részaránya, vagy hogy valamelyik mennyivel növeke­dett, illetve mennyivel csökkent. Tehát a cél, hogy mindenki számára érthető legyen. Ennek eredményeképpen az egyik ágazatnak nagyobb lett a részaránya, a másik növekedése pedig valamivel csökkent, és megszületett az a stratégiai cél­rendszer, amelyet a kormány alkalmasnak tartott arra, hogy a társadalmi vitában megméressük. Egy dologra azonban szeretném külön felhívni a figyelmüket, neve­zetesen a versenyképes tudás és a műveltség növelésére, mert a kormány úgy dön­tött, hogy nem szabad a versenyképességet csak a gazdaságra leszűkíteni, hiszen az emberek kulturáltsága, tudással való felvértezettsége kell ahhoz, hogy helyt tud­junk állni az európai népek, illetve az egész világ népeinek versenyében. Szeretném még kiemelni, a természeti erőforrások és a környezeti értékek védelmét is. Nagyon fontos, hogy itt nemcsak a hagyományos környezetvédelemre gondolok, hanem az épített és a természeti környezetre is. A pénzek felosztásáról még tulajdonképpen korai beszélni. Egyelőre hipotetikus arányaink vannak. A tervezés decentralizált és demokratikus. Már 2004. decemberében létre hoztunk minden régióban olyan tervezési munkacsoportokat, amelyek az adott régióban meglévő ötleteket, elképzeléseket, projektjavaslatokat összegezik. Sikerült néhány olyan prioritást felállítanunk, amelyek alapján a következő idő­szak operatív programjai készülhetnek. Ezek a prioritások három csoportba sorol­hatók. Az első az oktatás és képzés, valamint a természeti és területi zárványok oldása. Talán az összes prioritás közül ez jelzi a legjobban, hogy az eddigiektől eltérő módon, sokkal nagyobb ambícióval készítjük ezt a tervet. A területi zárvá­nyok, azt hiszem egészen nyilvánvalók. A társadalmi zárványoknál pedig a több ge­nerációs munkanélküliekre tessenek gondolni, olyanokra, akiknek már a nagyszü­lei is munkanélküliek voltak, a gettókban élőkre, azokra, akik a cigánytelepeken élnek és nem tudnak kikerülni onnan. Tehát a terv próbál ilyen jellegű segítséget

Next

/
Oldalképek
Tartalom