A történeti varos es vidéke (A 22. Országos Műemléki Konferencia Sopron, 2004)

I. szekció - Hajdók Judit: A soproni Szent György templom megkezdett orgonarestaurálása

napjainkban aktuálissá vált, hiszen több évtizedes elhanyagolás következtében szinte működésképtelenné vált a hangszer az utóbbi időre. A magyar műemlékvédelem, illetve az újabb keletű szélesebb spektrumú örökségvédelem és elsősorban az állami feladatokat ellátó Örökségvédelmi Hivatal az orgonavédelmet is integrálni kezdi ezekben az években. Ez az integrálódási folyamat többek között azt jelenti, hogy az épített örökségekre vonatkozó hiteles helyreállítási elveket, módokat kell mintául venni az orgona restaurálásokban, orgona-helyreállításokban. (Bár természetesen csak egy határig, hiszen az orgona a műemlék és a műtárgy között elhelyezkedő specifikus tárgy, mint Fejérdy Tamás találóan meghatározta egyszer az orgona helyét a rendszerben.) A helyreállítás megkezdése a kutatással, illetve a kutató feltárásokkal kezdődik, amelyből összeállítható az orgona története. És hol mindenütt kell feltárni egy orgonát? Kissé frappánsan így lehet mondani, kívül, belül és levéltárakban. Kezdjük az utóbbival, a levéltári kutatásokkal. Levéltári anyag a templom utolsó 400 éves történetéből adódóan, mivel a fenntartóság, a kegyúri jog változóan a soproni polgársághoz, a lutheránus közösséghez, a jezsuita szerzetesrendhez, vagy a katolikus egyházhoz tartozott, 9-10 levéltárban is fellelhető. És a feltárt bőséges levéltári forrás bizony sok felfedezést nyújt az orgona történetére vonatkozóan. Egyrészt visszaigazol bizonyos közszájon forgó adatokat, másrészt egzakttá teszi azokat, illetve újdonságot tár fel vagy akár meglepetést okoz. A 'közszájon forgó orgonaadatok' röviden összefoglalhatók: „az orgonát 1633-ban építették egy manuálosra 10 regiszterrel a pedálban 2 regiszterrel; 1734-ben átépítették és 1957-ben kétmanuálosra bővítették a hangszert". A levéltári iratok megerősítik az orgonaépítés évszámául az 1633-as évet, amennyiben értelmezzük a korabeli számadáskönyvek 1632. és 1635. évi „az orgonához való felállványozásra" kifizetett számláit. Vagyis feltehetőleg az orgonát 1632-ben kezdték a helyszínen felépíteni, 1633-ben átadták (ha elfogadjuk a krónikák híradását) és 1635-ben történt az orgona díszítőfestése, aranyozása. A levéltári anyagokból (a KÖH Tervtárából éppen) megkerül Sedlmayr János rekonstrukciós gótikus templomrajza is, amely szerint elképzelhetővé válik az 1633-as állapot. Ekkor tehát a templom főhomlokzatába emelt toronyban lehetett „a két oszloppal megtámasztott orgonakarzatra" menni. Ezt az orgona-karzatocskát a jezsuiták idejében 1685 és 94 között végzett nagy barokk átépítéskor egy magasságra emelték a kápolnákkal, amikor is a hajó oldalait megnyitották és felettük karzatot emeltek. Az orgona azóta a nagykarzaton áll, és térben némileg előre-hátra vándorol az idők folyamán.