A történeti varos es vidéke (A 22. Országos Műemléki Konferencia Sopron, 2004)

2. szekció - Klaniczay Péter: A kastélyok és kúriák sorsa a főváros vonzáskörzetében

megtörtént: Maglódon, Dabason, Galgagyörkön. Más helyen a munkák elindultak, mégis a kölcsönök törlesztése és a magas fenntartási költségek egyes esetekben azok félbemaradásához vezettek. Erre egyik legismertebb és legszomorúbb példa a pátyi Várady kastély. Hosszú évekig állt tető nélkül, aládúcolva, de szerencsére a tetőt egy környezetvédelmi alappályázaton nyert összeggel helyreállították, részben a tetőablakokat is. Nagyon érdekes karakteres tetőbevilágítói voltak és az íves tető volt az egyik legegyedibb ilyen szerkezet a megyében. Sajnos újra a teljes pusztulás veszi körül. A melléképületekben korábban megindított üzleti tevékenység megszűnt és az egész együttes eladásra vár. A kastély érdekessége, hogy kerítése a hagyomány szerint 48-as honvéd puskacsövekből készült, s bizonyos szakaszokon ezek még megvannak. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy bármilyen nehéz is igényes, mindenre kiterjedő munkát végezni, ugyanaz a pénz általában szakszerű munkára is elegendő. Csak ha már elrontották, illetve megfelelő engedély nélkül szakszerűtlen munka folyt egy történeti épületen, akkor azon már a bírság sem segít. A nagykőrösi Tanárky kúria tetejét közel tíz éves várakozás után újította fel a kincstár, számos szakmai hibával ugyan, de szerencsére az épület, úgy lehet mondani, hogy megmenekült. Habár még kilátástalan a hasznosítása, amire az utóbbi időben mindenféle elképzelések vannak: nyugdíjasháztól, kórházig, egyébként nekünk nem nagyon kedvező elképzelések, de mégis valami úgy tűnik, megindult. Ehhez képest más esetek is szomorú például szolgálnak. Például Albertirsán a Szapáry kastély, ami kortörténetnek is beillik és igazán sajnálom azokat, akik ezt végigélték a szomszédban. Az egykor fényes ünnepeket, irodalmi estéket látott kastély a háború alatt és után hadikórház volt, majd tsz tejbegyüjtő állomásként működött, s legutóbb elhagyatott, üres, düledező épületrendszer volt. Nem is az épületek miatt, hanem az igényes és egyedülálló kerítése miatt volt védett az ingatlan. Sajnos ma már csak a kerítése áll, szabálytalan és engedély nélküli bontások a düledező, de még meglévő épületeket is elpusztították és most tulajdonképpen egy romhalmazt és gazos területet találunk a helyszínen. Természetesen a Tsz parcellázta a környéket már 10-15 éve és - mivel még nem lett beépítve - a kastélyt is befoglaló parcellákat sikerült szerencsére egy kézben tartani. Bizony nem sokáig tartható ez a helyzet, hiszen a Tsz is felszámolás alá került és itt is nagyon gyenge kilátásokkal rendelkezünk. A düledező épületeket elbontva, a területet felverte a gaz, már többször telefonáltak, hogy a parlagfű ellepte a területet és a környék már szinte lakhatatlanná vált, de egyelőre úgy tűnik, hogy gazda nincs és valószínűleg csak a felszámolás után lehet valamit kezdeni. Tehát a nem túl kedvező összkép ellenére azért úgy tűnik, hogy vannak előremozdulások, pályázati lehetőségek, de mégis azt hiszem, hogy egy-két esetben jelentősebb beavatkozás kellene. Kis pályázati támogatással megindult a dabasi Halász Kázmér kúrián a tető felújítása, de a tulajdonos anyagi