A történeti varos es vidéke (A 22. Országos Műemléki Konferencia Sopron, 2004)

I. szekció - Hajdók Judit: A soproni Szent György templom megkezdett orgonarestaurálása

fúvórendszere többször átalakult, a két eredeti szíjjal működtetett ékfúvó elemei is mindig beépítésre kerültek a következő fúvótípusban. Hadd szabadjon most eltekintenem a további orgona-elemek, amelyek száma akár több ezerre tehető, felsorolásától. Az orgona szerkezeti feltárása, amely a nagyobb egységek szétbontása utáni egyes elemek vizsgálatából, elemzéséből, illetve a konklúziókból áll, egy bontási jegyzőkönyvben tükröződhet. És amikor befejeződik mindhárom feltárás, az irattári, a szekrényfelületi, illetve a hangszerszerkezeti, az összefüggések sokaságának birtokában összeáll az orgona építéstörténete, és csak néhány kérdés marad megválaszolatlan. Például nem tisztázott magának az orgonaépítőnek személye, és az eredeti játszórész, a billentyűzet és a regiszterhúzók formája az orgonaházhomlokzatának alsó szakaszában. Kiderül az is, a „közszájon forgó híresztelésekből" mi igaz, és mi nem. Az 1734-es átépítési év például egyszerű félreolvasása az orgona tetejére talán a 20. században feltett papundekli koronadísz évszámnak, az utólagosan korabeli utánzattal írt ,,1634"-nek. És főleg világossá válik, az eredeti 1633-as állapotból a későbbi beavatkozások során a szerkezeti elemek, egységek olyan mértékben őrződtek meg, amely kétséget kizáróan lehetővé teszi az eredeti állapot helyreállítását, illetve a hiányzó részek rekonstrukcióját a magyar korabarokk orgonaépítészet dicsőségére. Az analógiák felkutatása, illetve a korabeli orgonák összehasonlító vizsgálata segíthet az 1633-as állapot maradéktalan ismeretére. A feltételezett orgonaépítő a bécsi Johannes Woeckerl orgonaépítő mester, mivel egyrészt 1629-től a Szt. György templom orgonistája az ellenreformáció zaklatásai elől a Bécs-közeli Hernalsból menekülő, az alsó-ausztriai rendek híres egykori orgonistája és zeneszerzője, Rauch András volt, aki menedéket találván Sopronban bizonyára Bécsből javasolt általa ismert orgonaépítőt, másrészt a levéltári iratok szerint az orgonaépítés után néhány évvel Bécsből jöttek az orgonát megjavítani. És a bécsi Franziskanerkircheben a Woeckerl által épített orgona vizsgálata meg is erősíti a két orgona építőjének feltételezett azonosságát a hasonló csapolások, síp-építések, stb. alapján. A korabeli, elsősorban osztrák vagy a neves passaui orgonaépítő dinasztiák, a Putz-, Egedacher- és Freundt-generációk, sajnos, csak kevés számú fennmaradt orgonáinak a vizsgálata segíthet az 1600-as évek elejéről származó orgonaépítészet maradéktalan megismerésére, hogy valamennyi kétely és kérdés elfogyjon, és a ritka örökségünk értékéhez méltó helyreállítás, illetve rekonstrukció szülessen.