A történeti varos es vidéke (A 22. Országos Műemléki Konferencia Sopron, 2004)
Plenáris ülés - Winkler Gábor: Közös építészeti örökség az egykori Sopron megyében
amfiteátrum egy-egy rendezvény alkalmával akár tizenötezer fö befogadására is alkalmas volt. Scarbantia lakossága egyedül nem igényelte volna e hatalmas méretű létesítményt: az mindenképpen nagyobb területi egység számára épülhetett. Joggal feltételezzük, hogy Scarbantia már ebben az időben is igazi, mai értelemben vett „régióközpont" volt. Az utolsó császárok közül többen - közöttük Traianus is - hosszabb ideig itt működtek: legtöbbjük később sem felejtette el ezt a vidéket. Nem csodálkozhatunk azon, hogy hosszú időn keresztül a Római Birodalom egyik fő kedvezményezettje éppen e vidék volt. Épültek, szépültek a települések. Az épületek, hatalmas mérnöki műtárgyak terveit nem Rómából hozták ide. Kiváló mérnökök és építészek működtek itt, akik a legbonyolultabb feladatok megoldására is képesek voltak. Munkájukat a provinciában állomásozó légiók műszaki szakemberei is segítették. Pannónia lakói generációról-generációra fejlettebbé és gazdagabbá tették e térséget. Az ókori Scarbantiát meglepően későn, csupán a negyedik évszázad elején vették körül várfalakkal. Az erődítési munkálatok feltűnően gyorsan folytak: a nagyszabású védelmi munkálatokat állami pénzekből finanszírozták. A Fertőtől délre, a kiváló adottságú ókori település várfalak által védett területén belül jó kétezer éve hamisítatlan itáliai mediterrán városi élet zajlott. Könnyen belátható, hogy az itt élő latin családok jól érezték magukat itt, és nem szándékoztak soha elköltözni innen. Az ötödik évszázadban azonban egyre elviselhetetlenebbé vált az élet e környéken is. Állandósultak a keletről érkező barbár törzsek támadásai. A rossz közhangulatot, az általános elkeseredettséget az ötödik század elején pusztító földrengés növelte. Sokan elhagyták pompás otthonukat és visszaindultak Itáliába. Az élet azonban nem szakadt meg. A római polgárok romos házaiba új telepesek költözködtek, a város tovább élt. Emellett feltételezzük, hogy csupán a nagyobb városokat hagyták el végleg az itt élő latin keresztények: a latin majorságok megmaradtak e területen, tovább működtek, szervezték a környék gazdaságát és használták a termékeny tájat, és ez az élet így folyt, egészen a magyarok megjelenéséig, vagy talán még tovább is. Egykori kiváló professzorunk, Vargha László előadásaiban nem egyszer figyelmeztetett arra, hogy egy-egy történeti település szempontjából mennyire fontos az életnek ilyen jellegű, évezredeken át tartó folyamatossága. A több évezredes kontinuitás előnyei a mai napig éreztetik kedvező hatásukat Sopron vármegyében. Mindezeken túl fontos megjegyeznünk, hogy a rómaiak és a magyarok közötti hat évszázad sem volt érdektelen és eseménytelen a térség fejlődése szempontjából. Ebben az időben nagyobb számban szlávok élhettek a környéken. Vulka, Csáva, Horacsony, Csorna, Maglód: csupa szláv nevek, melyek ma is őrzik az egykor itt élő és gazdálkodó szláv népek emlékét. Itáliával az itt élő longobárdok tartottak szorosabb kapcsolatot. Később avarok
