A történeti varos es vidéke (A 22. Országos Műemléki Konferencia Sopron, 2004)

3. szekció - Ágostházy László: Fertőrákos

ÁGOSTHÁZI LÁSZLÓ FERTŐRÁKOS Soproni feladatok kapcsán a 60-as évek közepén alkalmam nyílt Fertőrákos egyes épületeivel, majd az egész településsel megismerkedni, s előbb-utóbb ottani építészeti-műemléki településvédelmi feladatokat is vállalni. Később a szakértői feladatok, illetve hallgatói munkák is oda szólítottak, de magánemberként is nagyon sokszor jártam ott. így az évtizedek során alkalmam volt a falu életének nagyon tanulságos szakaszait megismerni a megdöbbentően elzárt, a hatvanas évektől fokozatosan ébredő, a magára találó, majd a nyolcvanas éveken át a pezsgő idegenforgalommal jellemezhető időszakig. Az általam átlátott évek alatt sok minden gyökeresen megváltozott, nagyon sok új lehetőség, s ezzel együtt új meg új próbatétel keletkezett, s mindezek Fertőrákos települési arculatának jelentős átformálódását indították el. E folyamatokról - a sok tekintetben előnyös, sok másban káros átalakulásról - szeretnék vázlatosan beszámolni. A Fertőrákossal történő ismerkedést nem lehet a település és a falu történetének legfontosabb adatai nélkül tárgyalni. A telepítés tekintetében sok információ nyerhető a korai, például az 1870-es térképekről. Ezeken a mainál lényegesen kisebb, főleg csak a főutca mellett sorakozó házakból álló falu van ábrázolva. A helyszín ismeretében feltűnő, hogy ez a főutca mentén kialakult települési formáció mennyire a terepadottságokat tükrözi: az egykori országút mely Pozsony, illetve Bécs felé vezetett - a Fertő felé lejtő terep egy természetes domb hátán fut végig, kelet felöl a szélesen húzódó Fertő-parti rétek, legelők, nádasok, nyugat felöl a Rákos-patak völgye és felette a gazdag termést adó szőlők jellemzik évszázadok óta a hosszan elnyúló falu látványát. A falu ismert történetét a rómaiak koráig lehet visszafelé követni. Itteni tevékenységükre utal az ausztriai Fertőmeggyes felé vezető út mentén található, szépen helyreállított Mithras-szentély, de hiteles adatok szerint ők kezdték el a nagyon jó minőségű építőkövet is bányászni Rákoson. A fertői halászat és nádaratás, az állattartás és szőlőművelés, meg a kőbányászat a középkorra virágzó életű közösséget hozott itt létre, melynek vagyonosságát mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy a városkát ez időben épített városfallal védték. Templomát már 1241-ben említi oklevél. Érdekes a korai középkorra vonatkozó adatokkal szolgál a település alaptérképének figyelmes tanulmányozása; ezek közül különösen két részlet érdemel említést. A kastély körüli településszerkezet meglepően eltér a főutcára jellemző hosszútelkes, oldalhatáron álló beépítésű szerkezettől. A kastély és a patak közötti területen, illetve a patak túloldalán a Kovács-dombra felhúzódó