A történeti varos es vidéke (A 22. Országos Műemléki Konferencia Sopron, 2004)
Dávid Ferenc: A soproni történelmi belváros rehabilitációja
DÁVID FERENC A SOPRONI TÖRTÉNELMI BELVÁROS REHABILITÁCIÓJA Én ott kezdeném, ahol a Polgármester úr befejezte. Ö az 1944-45-ös Sopronról beszélt és arról, hogy Sopron polgárai a háború után milyen nagy erőfeszítéseket tettek azért, hogy a háborús károkat a műemlékek tovább meg ne szenvedjék. Azt, ami Sopronban, és általában a magyar műemlékvédelemben történt, legtartalmasabban Dercsényi Dezső foglalta össze egy 1978-ban megjelent kis könyvecskében. Ebben kifejtette, hogy mint a Műemlékek Országos Bizottságának előadója 1949-50 körül azt tapasztalta, hogy Sopron megvédi saját emlékeit. 1959-ben - alig két évvel megalakulása után - az Országos Műemléki Felügyelőség távlati terve egy város és egy falu belátható jövőben történő felújítását fogalmazta meg. Városként Sopronra esett a választás, két okból is. Egyrészt azért, mert egyértelműen Sopron volt az a város, amelynek műemlékei oly gazdagok voltak, hogy a középkortól a XX. századig képviselhették Magyarország kultúráját. Másrészt Sopron volt az a város, ahol a háború után már jelentős helyreállítások történtek, többek között Szakái Ernőnek köszönhetően, akinek nagy szakmai tudását, a délutáni séta során, Sedlmayr János oly sokszor felemlítette már. Ilyen módon 1959 a soproni belvárosi rekonstrukciós terv gondolatának megfogalmazása volt, amit nagymérvű szervezőmunka követett. Ennek oroszlán részét Dercsényi Dezső és a körünkben lévő Román András végezte. A rekonstrukciós tervet előterv egészítette ki, amelyhez felhasználtak olyan tervrészeket is, amelyeket a VÁTI Műemléki Irodáján készítettek. A nagyobb ütemű munka 1963 körül kezdődött el. A soproni eredményekkel kapcsolatban több dologról kell megemlékezni. Ebből az egyik legfontosabb a szervezés. A soproni belváros rekonstrukciós tervének megvalósításához az Országos Tervhivatal évente egy kiemelkedően jelentős summát adott a városnak, illetve a lakóházak kezelőjének, az Ingatlankezelő Vállalatnak. Az összeg természetesen egy Sopron nagyságú városhoz képest volt kiemelkedő. A szándék az volt, hogy azt a Műemléki Felügyelőség szakmai irányításával használják fel a város épületeinek a helyreállítására. Azután hamarosan létrehoztak egy olyan csoportot, amelyik a városvezetéssel együttműködve, megteremtette a munka szervezeti alapjait. Ennek a csoportnak közel húsz évig volt a tervezője Nagypál Judit. A Műemléki Felügyelőség kiváló fiatal tervezője, a belvárosi rekonstrukciós tervek készítésének felelőse és gondozója is volt. Emellett Nagypál Juditra hárult a belváros falainak helyreállítása és az azzal kapcsolatos területrendezési problémák megoldása is.
