Építészet és műemlékvédelem a XX. században (A 21. Országos Műemléki Konferencia Szeged, 2001)

PLENÁRIS ÜLÉS - LŐVEI PÁL: XX. SZÁZADI ÉPÜLETEK MŰEMLÉKVÉDELMI PROBLÉMÁI

kísérelhetik meg az építészettörténészek az eredeti kép valamiféle rekonstrukcióját. Az elképzeléseinkben Seidner Zoltán és mások a „Tér és Forma" folyóiratban publikált, kitűnő fekete-fehér fényképei által színtelenként megjelenő magyarországi modernizmus is élt helyenként a jól megválogatott színek harmóniájával. Az 1935. évi brüsszeli világkiállításra Györgyi Dénes által tervezett magyar pavilon színes festését Nádai Pál leírásából ismerjük: „Az épület külsején... már megüti Györgyi Dénes az első hangját... a szín- és fényakkord-játéknak ... Fent tengerzöld szín, lent narancssárga, az egész letompítva és összehangolva.... A színek zenéje azután egy percre sem hagyja el a nézőt. Györgyi ennek a falakról áradó, tompított fénymuzsikának éppolyan virtuóza, mint a térhatásoknak. Hol hideg, hol meleg színcsíkok csengenek fel és a világító mennyezeten is színesen szűrődik át a fény." Az 1937. évi párizsi kiállítás magyar pavilonját is Györgyi Dénes tervezte. A világító üvegsisakú, magas templomtorony leírásból ismert, sárga és zöld színezése a brüsszeli pavilonét követte. Az időlegesnek szánt kiállítási pavilonok eltűntek, de a ma is álló modern épületek egykori színeire részben tervrajzaik, részben felületeik szolgáltathatnak értékes adatokat. A magdeburgi Otto-Richter-Straße XX. század eleji lakóházsorának hagyományos okker és szürke tónusait is feltárta a homlokzatkutatás. Történetileg értékesnek és helyreállítandónak azonban a Bruno Tauth javaslata alapján 192l-l922-ben kivitelezett, mellbevágóan tarka, expresszionista színhatást értékelték. Bruno Tauth és kollégái színkezelésének még későbbi, ugyancsak helyreállított emlékeit a berlini Onkel Toms Hütte városrész lakónegyedében (1926-1932) az OMvH két évvel ezelőtti tanulmányútjának résztvevői is láthatták. A holland De Stijl mozgalom fehér-szürke-feketével párosított vörös-kék-sárgája ma ismét beragyogja az 1924-ben épült utrechti Rietveld-Schröder-ház frissen restaurált világörökség épületének külsejét. Walter Gropius 1925-1926-ban épült dessaui Bauhaus-mesterházainak a De Stijl hatását tükröző homlokzatszínezését ugyancsak feltárták és helyreállították az utóbbi években, és a mesterek közül Feininger, Kandinszkij és Klee házainak igen változatos színezésű belső terei is megújultak a restaurátori vizsgálatok nyomán. A korabeli fekete-fehér felvételek fényképészi manipulációi következtében - a fotósok a modern építészetről vallott saját elképzeléseiknek megfelelően retusálták ugyanis a felvételeket - a beható vizsgálatok meglepő eredményeket hoztak például az ablak parapetteknek a homlokzati fehérektől eltérően szürkére festett felületeit illetően. A csupán fekete-fehér felvételek elemzésére alapozott színezés hibáira példa magának a Bauhausnak az épülete is. Ennek üveg-acél ablakzónáit a háború tette tönkre, a használatot lehetővé tevő közönséges felfalazást csak az 1970-es évekbeli helyreállítás során váltotta fel az eredeti szerkezet ma is mintaszerűnek értékelt rekonstrukciója, amelyet egy kertben nemrég véletlenül megtalált, megvásárolt és vissza is épített két eredeti osztáselem messzemenően hitelesített, megmutatva azonban azt is, hogy az új vasszerkezetek fotókra alapozott, egyértelmű feketéje eredetileg sötétszürke volt. E nélkül az