Építészet és műemlékvédelem a XX. században (A 21. Országos Műemléki Konferencia Szeged, 2001)

ÜNNEPÉLYES MEGNYITÓ

ismereti táborok és szakkörök sorát, vesz részt diákjaival pályázatokon. Pinczésné Kiss Klára azonban nemcsak hivatását állítja az örökség védelmének szolgálatába, hanem ezen túlmenően a város- és faluvédők szövetségének tisztségviselőjeként csaknem egy évtizede szervezi és vezeti a szövetség ifjúsági táborait. Pinczésné Kiss Klára tanárnőnek, aki családi okok miatt nem tudott eljönni, további sikereket kívánunk. Történelmünk közismert sajátossága, hogy építészeti örökségünk jelentős része határainkon túl található. Az ottani szakemberek műemlékvédelmi tevékenysége számunkra különös jelentőséggel bír. Az eredményes, áldozatkész munka mellett szükség van széles körű szakmai kapcsolatokra is. Ezért van oly nagy jelentősége az immár tíz éves múltra visszatekintő és mára rangos nemzetközi találkozóvá fejlődő Tusnádi Konferenciának, amelynek tudományos titkára a kezdetektől Benczédi Sándor, sepsiszentgyörgyi építész, akinek tevékenységét Schönvisner István emlékplakettel ismeri el a kulturális örökség minisztere. A műemlékvédelem szempontjából nem kevésbé fontos a tudományos ismeretterjesztés. Schönvisner István óta számos civil elkötelezett munkája segíti a szakembereket és az érdeklődőket. Az elmúlt évtizedekben tanulmányok, műemlék leírások, monográfiák sorával gazdagította ismereteinket Dukrét Géza, nagyváradi tanár, aki szakirodalmi munkája elismeréseként kapja e kitüntetést. Az elmúlt évtizedben egyre jobban előtérbe kerültek a XX. századi épületegyüttesek, köztük a kertvárosi épületegyüttesek. A magyar együttesek és Kós Károly munkásságának európai megismertetését, a közép-európai kultúra közös gyökereinek bemutatását tűzte ki célul Stephan Jonas, azaz Jónás István szociológus urbanista, a Strassburgi Egyetem nyugalmazott professzora, aki kiállítások és konferenciák sorát szervezte Franciaországban, hogy elősegítse a magyar épített örökség és kultúra megismerését, népszerűsítését. A jelenlévőknek nem kell különösen bizonyítani, hogy a műemlékvédelem bonyolult és sokrétű tevékenységek összessége. Kétségtelen, hogy meg kell becsülnünk azokat, akik a műemlékek használóiként munkájukkal elősegítik, támogatják a műemléki értékek helyreállítását, és ha már megtörtént a helyreállítás, megbecsülik és megőrzik értékeinket. Most három, illetve négy ilyen elkötelezett ember kap kitüntetést. A budai Víziváros templomai közül kettő: a Szent Anna és az Erzsébet Apácák Egyháza sokáig a Batthyány téri Plébánia Hivatalhoz tartozott. Az előbbi, különösen szobrászati díszeiről, mindenek előtt oltáráról, míg a másik, a kevésbé ismert, rokokó pompájáról, oltárairól, falképeiről nevezetes. A Szent Annát az elmúlt évtizedekben legalább kétszer kellett tatarozni, de a másikat szinte elő kellett hívni az ismeretlenségből. A helyreállításhoz nemcsak nagyon sok pénz kellett, hanem meg kellett szervezni a munkálatok minden mozzanatát. Ellenőrizni, figyelni, irányítani a folyamatokat, és a nemzetközi