Építészet és műemlékvédelem a XX. században (A 21. Országos Műemléki Konferencia Szeged, 2001)

HOZZÁSZÓLÁSOK

LŐRINCZE ZSUZSA Az „A" szekció témájához szeretnék hozzászólni. Az előadások után nem alakult ki vita, mindenki csendben emésztette a hallottakat. A nyilvántartásnak és az inventarizációnak két módszerét hallottuk, egyrészt az OMvH mostani gyakorlatát, a topográfiai igényű tudományos feldolgozást, másrészt Erdélyben az elmúlt években végzett inventarizációs munkát, aminek lényeges részleteit ismerhettük meg. Az inventarizációt a téma iránt fogékony egyetemi hallgatók végezték. Az adatgyűjtés szakszerűen összeállított kérdőívek alapján történt. Lényeges része volt a munkának, hogy térképi ábrázolás is készült, amelyhez a helyiek adták a szükséges információkat. Ezeket az eredményeket a helyi döntésekbe azonnal be tudták építeni. Az elmúlt években számos műemlékké nyilvánítás során, a műemlék akkor került a műemlékvédelem látókörébe, amikor már konkrét beruházási szándék volt mellette, egy adásvételi szerződés, esetleg a helyi építési hatóság által kiadott építési engedély is, és így a műemlékké nyilvánítás már jogi akadályokba is ütközött. A megélénkült ingatlanforgalom és beruházási kedv miatt nagyon fontos lenne, hogy a műemlékvédelem tárgyairól mielőbb pontos felmérés készüljön, a revízió ne húzódjon el, és az új örökségvédelmi törvény szerinti listás védelem is minél hamarabb elkészüljön. Jó lenne az inventarizációs programok között megtalálni azt a módszert, amivel belátható időn belül ezek a listák létrejöhetnek, hogy ne a beruházó hívja fel a figyelmünket az értékekre, mert az elhalasztott döntések, az értékek pusztulásához vezethetnek.