Építészet és műemlékvédelem a XX. században (A 21. Országos Műemléki Konferencia Szeged, 2001)

ZÁRÓ PLENÁRIS ÜLÉS - RITOÓK PÁL: „C" SZEKCIÓ

szemlélet valamilyen ötvözetéről lehet mostanában beszélni, vagyis, hogy a hitelesen megismert műemléket bizony ki lehet és olykor ki is kell egészíteni. A kortárs építészet nyelvéről pedig az volt a véleménye, hogy valójában nem lehet egységes kortársi építészetről beszélni. Ezt, azt hiszem, mindannyian elég jól tudjuk, hiszen a kortárs építészek, építészeti stílusok egymás mellett élésének nap mint nap a tanúi vagyunk magunk is. Konklúziója az volt, hogy a Velencei Karta bizony ma is érvényes elvek, irányelvek összessége. Mezős Tamás azt mutatta be a hallgatósának, hogy rekonstrukciók már a II. Világháború pusztításai előtt is voltak az intézményes és a még nem intézményes műemlékvédelem történetében. Első példaként a kölni dóm továbbépítését, befejezését említette. A másik példa a Frankfurt melletti római erőd, amely a századfordulón épült ki és arra is utalt Mezős Tamás, hogy még 80 évvel később is, tehát már jócskán benne a XX. században is voltak olyan hangok, amelyek erősen kritizálták kiépítését. Ennek ellenére ma már a műemlékvédelem németországi történetének ez egy fontos fejezete, de még mindig lehet arról vitatkozni, hogy volt-e, vagy nem volt joguk megépíteni a római erődöt. A Velencei Karta azt mondja, hogy a restaurálás megáll ott, ahol a hipotézis kezdődik. Valójában Mezős Tamás véleménye szerint, és én is ezt gondolom, hogy a magyar műemléki gyakorlat nem áll meg ott, ahol a hipotézis kezdődik, hanem a hipotézisből valamennyi minden esetben láthatóvá válik a műemlékeken. A Velencei Karta megfogalmazása óta eltelt 36 év után Mezős Tamás szerint is jogos igény hozta létre a Krakkói Kartát és ennek kategóriáit, amelyek újabb megvilágításba helyezik a műemlékek részleges, néhány esetben szinte teljes rekonstrukcióját. A bemutatott példák közül az egyik a drezdai Frauenkirche volt, ami '45-ben megsemmisült és sokáig rom emlékként volt látható Drezdában. A templomot, aminek szimbolikus szerepe is van, az egyesült Németország létrejötte után született politikai döntés szerint mégiscsak fel kell építeni, mégpedig az eredeti anyagokból és eredeti technológiával. A másik két példa is hasonló jellegű volt. Az egyik a velencei la Fenice opera, aminek a legutóbbi tűzvész után, szinte teljes rekonstrukciója folyik, és ugyanez a helyzet az Assisi-ben lévő kápolna boltozatával, ami a földrengés nyomán, több helyen beomlott. Tehát a katasztrófák és a nemzeti azonosságtudat, vagy közösségtudat sokszor legalizálja a teljes rekonstrukciót. A további példák közül kiemelte az Iseumot és tisztelettel adózott Hajnóczi Gyula munkássága előtt. Rámutatott arra, hogy az Iseum helyreállítása megelőzte korát és megfelelt a Velencei Karta elveinek. A rekonstrukció szellemes megoldásával végül is egy múzeumi installáció került szabadtérbe. Ennek kapcsán külön is hangsúlyozta, hogy Hajnóczi Gyula munkássága mennyire meghatározó a magyar műemlékvédelem történetében. Végül kifejtette, hogy mind a Velencei Karta, mind a Krakkói Karta szerint minden