A műemlék és tulajdonosa (A 18. Országos Műemléki Konferencia Kőszeg, 1995)
B szekció - Lászay Judit: Öröm, átok, kötelesség, lehetőség – Műemlékeink fenntartása
A pápakovácsi kastélyban hiába maradtak meg az eredeti kályhák, a tulajdonos — sokszor nincs tisztában vele, mi az érték — többet lebontott. Vannak olyan épületek, amelyeket — kikerülvén az állami tulajdonban tartandó listáról — automatikusan, eljárás nélkül átadtak addigi kezelőjüknek. Ilyen a devecseri kastély értékes könyvtárával, s a régi tulajdonosai által Itáliából hozatott kandallójával. Franciaországban lehetséges az épülettől függetlenül, annak csak egy részletét védeni: lépcsőházat, festett falát stb. így a tulajdonos az értéktelenebb épületet kötetlenebbül kezelheti. Persze megtörtént, hogy a védett falfestményt hordozó falat lebontották, igaz a teljes egészében védet alsőörsi gótikus ház egyik falával ugyanezt tette tulajdonosa, de ezen legalább nem volt festés. A védelem tulajdonsemleges. Az egyházi tulajdonú ingatlan berendezési tárgyakra is az adott ország műemléki jogszabályai érvényesek. Amennyiben egy egyház szakembereket alkalmaz — egyházmegyei főépítészek, rendi főépítészek —, úgy a védett tartozékokat érintő beavatkozásokról a köztük és a hatóság közötti konzultációk eredményeként döntsenek, a hatóság nem kerülhető meg. Az illegálisan eltávolított tartozékok új tulajdonjogát nem ismerik el, a múzeumoknak és más, műtárgyakkal foglalkozó intézményeknek ki kell vizsgálni a tárgy eredetét. Az ET szakemberei az illegális műtárgykereskedelem visszaszorítására javasolják, hogy a számos jogi kibúvóra lehetőséget adó „jóhiszeműség" elve helyett alkalmazni kell a „rosszhiszemű" kereskedő, vásárló fogalmát. Akinek nem megfelelő, naprakész a nyilvántartása, az az utóbbinak minősül, és a tárgy eredete vizsgálandó. A tulajdonosok számára széles skálájú és hatékony ösztönzőrendszereket kell kidolgozni. Ezek formája — természetbeni juttatás — eszközök, munkaerő, szakértelem, anyagok térítésmentes rendelkezésre bocsájtása — a fenntartási költségek fedezése állami szubvenciókkal, alacsony kamatú hitelek biztosításával, — a felmerülő költségek az adóból leírhatók legyenek (például a jövedelemadóból) — az együttesek fenntartásával kapcsolatos munkákhoz használt anyagoknak és a munkaerőnek ÁFA mentességet kell(ene) élvezniük. Milyen hatásos volt a műemlékek felújítására vonatkozó ÁFA visszatérítési rendszer, pedig korlátozott körre vonatkozott... de ezen már csak a felügyelők nosztalgiázhatnak!! — ha nyilvánosan, eredeti helyükön tekinthetők meg az együttesek, úgy tulajdonosuk mentesüljön az örökösödési adó fizetése alól, — adókompenzáció fejében az államnak adományozhatok legyenek ingatlan berendezési tárgyak oly módon, hogy továbbra is in situ maradnak. Ez gyakorlat Franciaországban. — alapítványok, polgári kezdeményezések létrehozása (Többek között hasonló az English National Trust és a National Trust for Scotland. A tulajdonukban és kezelésükben lévő tájakat, kastélyokat, várakat, épületeket emberek milliói látogatják évente. Sokszor az épületet az azt már fenntartani képtelen tulajdonosok ajánlják fel a Trustnak, amely gondját viseli annak, s a tulajdonos továbbra is ott lakva biztosítja a teljes vagy részleges látogathatóságot, pl. West Wycombe park.) Franciaországban gyakorlat, hogy felújítás és hasznosítás fejében térítésmentesen használatba adják a műemléket. A St. Antoine-en Isere-ben lévő egykori középkori Antonita apátsághoz csatlakozó XVII. századi kolostorépületet így kapta meg egy világiakból álló vallási közösség, turistaszálló szinten működtetik, és adómentességet élveznek.
