A műemlék és tulajdonosa (A 18. Országos Műemléki Konferencia Kőszeg, 1995)

A szekció - Hozzászólások - Hencz József

vagy Valuch apát úr, akinek külön építési brigádja volt, hogy annak idején milyen kevés pénzből tudtunk mi renoválni. Gondoljunk csak a székesegyház helyreállítására 1945-ben, amikor még fiatal diák voltam. Jártuk az egyházmegyét babot, zsírt, tojást és lisztet gyűjteni, mert forinttal nem lehetett építkezni 1945-ben. így tudtuk megoldani a székesegyház helyreállítását, és most is ugyanezt kellene megoldanunk, hogy kevés anyagi háttérrel, de sok önzetlenséggel és lelkesedéssel tudjuk ezeket helyreállítani. Én a premontrei gimnáziumba jártam, 48 évvel ezelőtt érettségiztünk. Hogy milyen gimnáziumot vettek el tőlünk, azt sohase felejtem el. Igen, az iskolánkban volt csillagvizsgáló. Volt kérem krokodil, egyiptomi múmia, s hova lettek ezek? Most, hogy újra indul a gimnázium, nem ezeket akarjuk vissza. De azt, hogy sokba kerülünk most az államnak? Kérem, a könyvtárat annak idején az egészet kidobták az udvarra és szekérszám hordták el. Annak idején nem tudtam kideríteni, hogy mi lett a sorsa annak a két Dortmeister képnek, amit a felbíztatott kollégisták ledobtak az erkélyről, és ott ázott heteken át, és ott rohadt el. Nem hiszem, hogy az volna a műemlékvédelem java, ha ilyen ifjúságot nevelnének mégegyszer. Szeretném, ha ezt a kedves hallgatók mint szeretetteljes hozzászólást fogadnák el. Mint az öreg rokkant baka, így köszönök el: további hasznos együttműködést és jó munkát, olyan szellemben — amint az elmúlt 30 valahány éven át is együtt tudtunk dolgozni. Én még annak idején Fehérváron kaptam meg a műemlékvédelem emlékplakettjét, és nem lehet mondani, hogy politikai szempontból. Az igazán becsületes, önzetlen munkáért. Ezt kívánom minden egyes munkatársamnak is.