A műemlék és tulajdonosa (A 18. Országos Műemléki Konferencia Kőszeg, 1995)

A szekció - Nagy Tiborné: A műemlék és tulajdonosa

Jogilag a várfalakon belül 227 hrsz. van. Mélységében ez a következőképpen néz ki: a házaknak van egyszer egy pinceszintje, egy vagy két „mélypinceszintje", s ez alatt — nevezzük barlangnak — lehet egy- vagy két barlangszint. Tehát a látható házak alatt — több variációban — három-öt szint lehetséges, különböző megoldásokban. Ezek egyik jellemzője, hogy a nagy barlang- és a nagy pincerendszer egymással összefügg, és számtalan kijárattal rendelkezik (ez a számtalan a száznál többet jelenti), részint mert a II. világháborúban óvóhelynek használták, ezért le- és fel kellett tudni járni, utcáról, házból meg kellett tudni közelíteni. AII. világháború óta — részben azért, mert időnként huligánok használták, motoroztak a barlangban — különböző helyeken lefalazták a helyiségeket. Nem tulajdonhatárok, nem hrsz. határok szerint, hanem ott, ahol a legkisebb átmérőjű volt a nyílás, azaz semmilyen összefügés nincs azzal, hogy a fölötte levő ingatlan kié, mekkora, és hogyan helyezkedik el. Vannak olyan részek, amelyek zárványok, és nagyjából egy hrsz-nak tekinthető ingatlan alá esnek, és vannak olyanok, amelyek egymásból közelíthetők. Teljes térkép a pince- és barlangrendszerről a mai napig sincs, ma is sorra kerülnek elő a megerősítés során újabb és újabb betömött vagy beomló részek, amelyek semmiféle térképen nem szerepelnek. A magyar ingatlannyilvántartás sem tény szerint, sem jogszabályban nem ismeri a mélységi ingatlannyilvántartást, azok a nyilvántartási technikák, amelyeket barlang, bánya, egyebek tekintetében használnak, belterületen, és ilyen ingatlan megoszlásnál használhatatlanok. Ez persze az elmúlt általános állami-tanácsi tulajdonviszonyok esetén nem volt érdekes, senki sem foglalkozott vele, ha bármi történt a várban, úgyis állami pénzből, egységesen történt. Ebben a pillanatban azonban külön tulajdonok keletkeznek, véresen komoly dologgá válik, hogy kinek kell a barlangot megerősítenie, ha az én házam fog leszakadni; kinek milyen alapon kell biztosítania számomra az átjárási jogot és így tovább, s nyilvánvaló, hogy — jellegzetességeinél fogva is — nem lehet ezeket a föld alatti járatokat az ingatlanhatárokon lefalazni. A mai vár területe — a polgárvárost és a fallal körülhatárolt részt értem ezalatt — részint műemléki-, részint régészeti, részint — a barlangok miatt — természetvédelmi védelem alatt áll. A természetvédelem alatt álló barlangok állami tulajdonnak minősülnek, de hogy a dolog meddig barlang, és hol megy át mélypincébe, hol lehet természetesnek tekinteni és hol kiépítettnek, nem tisztázott, ráadásul állandóan változik is, mert abban a pillanatban, amint olyan műszaki állapotba kerül valahol a természetes barlang, a megerősítés folytán egy jelentős része kiépítette válik. A vár több része pillanatnyilag is le van zárva. A Táncsics Mihály utcát a mi házunk szomszédságában már két éve lezárták, és a 21. számú ház sarka meg van támogatva. Az épület egy kétszintes pince- és barlangszakaszon egy pilléren áll, amely pillér meggyengült, s ezáltal a felszínen észlelhető jelként a ház megrepedt. Amikor dolgozni kezdtek rajta, természetesen kiderült, hogy egyre tovább és tovább kell menni. Van ugyan egy pinceprogram, amit az állam finanszíroz, és az önkormányzatok vehetik igénybe, de — teljesen logikátlanul szerintem — jog szerint ezek csak állami és közterületek megerősítésére használható pénzek, s ahogy már említettem, a várban nem lehet tudni, hogy mi állami-, mi önkormányzati- vagy magánterület. De ha ez kiderülne is, és kiderülne az, hogy ha egy vári lakóházat valami veszély fenyeget, ugyan kit kellene kötelezni, és mire, és ez az illető meg is tudná ezeket a dolgokat oldani, még akkor is egy csomó olyan egyéb jogosultsággal és teherrel kerül szembe, amelyet a mai, legalábbis jogi módszerekkel megoldani nem lehet.